Keresztény szemmel

Még nem késő!

Hozzászólás a cikkhez

Előttünk ülnek soproni líceumunk levelezős diákjai. Kemény munka után jönnek tanulni. Napi gondok, családi problémák is fárasztják őket, de tanulni akarnak, megszerezni az érettségit. Kiművelt emberfők szeretnének lenni a megnövekedett követelményekkel „tornyokat” építő világunkban, meg vágyódnak arra, hogy keresetüket is növelni tudják gyermeknevelési gondjaik enyhítésére. Mert az EU-ba való belépéskor lehet, hogy sokféle határ megszűnik, de a művelt, képzett és a műveltség, szakképzés hiányától vegetáló ember közti különbség nem. Ennek áthidalására a 30-40 éveseknek sem szégyen – sőt dicső tett – beülni az iskolapadba. Nem könnyű teljesítmény, mert többletteherrel jár. De még nem késő!

Jönnek a levelezős nagydiákok hittanra, mert az egyházi iskolákban ez kötelező. Vannak, akik kényszerűségből, ímmel-ámmal ülnek le. Még ez is! „Lelki púp” a hátukon a sok batyu mellett. Ám egyszer csak felcsillan a szemük, jegyzetelik az eddig nem hallott dolgokat. Csupa novum! Bibliaismeretből válaszolnak az írásbeli beszámolókon. Van, aki otthon Bibliát is talál a polcon, amit a nagyszülők még használtak. Keresünk, kutatunk közösen. Valami többlet után vágyódnak, ami a nyomasztó terhek hordozása közben erőt ad. Még nem késő a hitismeret megszerzése, sőt olyan plusz dologra tehetnek szert, ami mással kecsegtet, mint a megcélzott többletkereset. Olyan lelki tartalmat kínál, mely levezeti az otthoni, családi, munkahelyi feszültségeket. Mert a Szentírás személyes üzenete fészket rakhat értelmükben, szívükben.

Aztán előjönnek az elmaradt helyzetek, tények. Az egyik külföldön dolgozó férfi szeretne templomban megesküdni a barátnőjével, aki viszont nincsen megkonfirmálva. Van, aki keresztsége hiányát tárja fel. Érzik, hogy egyházi iskolákban ezek a „szent cselekmények” valamiképpen szorosan kapcsolódnak a hitismerettel. Amit szüleik a materialista ideológia hitfagyasztó légkörében elmulasztottak, elhanyagoltak, azt most fel kell olvasztani Isten Lelkének hitismeretet adó lángnyelvével. De ennek az ismeretnek az ő nyelvükön kell feltárulnia, hogy érthető és megélhető lehessen. Még nem késő!

Sokakban mindehhez még egy kérés kapcsolódik: szeretnék hittanból érettségizni. Ugye lehetséges? Mondhatom azt is válaszként, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. De hozzáfűzöm, hogy ez nem mentesít a komoly, közös munka alól, hogy az érettségiig beérjen a gyümölcs. Az az imádságom, hogy minden átadott bibliai ismeret közben a Szentlélek ébresszen hitet az értük is meghalt és feltámadott Krisztusban, az élő Úrban, hogy megtartsák igéjét, megismerve bűntől szabadító igazságát (Jn 8,31–32). Még nem késő ez a legdöntőbb sem!

Szimon János

::Nyomtatható változat::