Keresztutak
A Johannita Rend történetének rövid áttekintése
Johannita |
Az első keresztes hadjárat lovagjai Jeruzsálem elfoglalásakor, 1099-ben egy Keresztelő Jánosról elnevezett zarándokkórházra bukkantak, melyet Nursiai Benedek szerzetesi regulái szerint élő laikus barátok vezettek. Néhány lovag csatlakozott hozzájuk, hogy segítse őket a rászorulók gondozásában.
Adományoknak köszönhetően a rend nagy kiterjedésű földbirtokokra tett szert a Földközi-tenger térségében és Európában, ez képezte az új fiókkórházak, és az akkori feladatok ellátásának gazdasági alapját. A nagybirtokokat – közigazgatási szempontból – úgynevezett kommendákban, regionálisan pedig rendtartományokban, perjelségekben, valamint nagyperjelségekben fogták össze. A legfelsőbb szervezeti egység a nyolc rendi nemzet volt, melyeket „nyelveknek” neveztek. A rend élén a Nagymester állt.
A rend székhelye 1530-ban Málta szigetére került, itt vette fel a „Máltai Rend” nevet.
A négy protestáns Johannita Lovagrend (a német Brandenburgi Rendtartomány, az angol Order of St. John, a Németalföldi – Johanniter Orde in Nederland – és a Svéd Johannitarend – Johanniterorden i Sverige) szövetsége, az ún. Allianz 1961. június 13-án jött létre, a rendek közti Niederweiseli Egyezmény aláírásával. A szövetség további autonóm tagjai a svájci, a magyar, a finn és a francia, valamint az – újonnan alakult – osztrák tagozatok. A Johannita Rend központja 2000 óta Berlinben van.
A katolikus Máltai Renddel való együttműködést keresztény testvéri felelősség jellemzi.