Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 35 - A Johannita Rend történetének rövid áttekintése

Keresztutak

A Johannita Rend történetének rövid áttekintése

Johannita
Rendi ima Áldd meg, áldd meg Urunk a Rendet! Szolgálni Te tiszteletedre kíván. Légy hozzá kegyes, mindig segítsd Az üdvért vívott küzdelemben. Erősítsd hitünket a Megváltóban, Aki győzelemre vitte a keresztet. Védj a gonosztól, segíts a jóra; Segítsd a gyengét, hogy hű maradjon, A gyengéknek segíts! Urunk, hallgass meg minket! Ámen.

Az első keresztes hadjárat lovagjai Jeruzsálem elfoglalásakor, 1099-ben egy Keresztelő Jánosról elnevezett zarándokkórházra bukkantak, melyet Nursiai Benedek szerzetesi regulái szerint élő laikus barátok vezettek. Néhány lovag csatlakozott hozzájuk, hogy segítse őket a rászorulók gondozásában.

  1. és 1180 között alakultak egyházi lovagrenddé, eleinte „Ispotályos Rend”, később „Johannita Rend” néven, s betegápolási, valamint katonai feladatoknak szentelték magukat. A rendi szabályzatot elsőként Raymond du Puy rendi mester nevéhez köthető (1253). A hármas szerzetesi fogadalom (szegénység, szüzesség, engedelmesség) mellett a betegek iránti szeretetet hangsúlyozták. Cselekedeteiket pedig a főerények (bölcsesség, bátorság, mértékletesség és igazságosság) határozták meg. A 12. század végétől a katonai, harci feladatok is fontossá váltak. A betegápoláson és a szegények istápolásán túl, ekkor került előtérbe a hitetlenek elleni harc, a zarándokutak és a szent helyek, valamint később a keresztény Nyugat védelme az előrenyomuló oszmánokkal szemben. (A katonai küldetésnek Málta – mint szuverén felségterület – szigetének elvesztése vetett véget.)

Adományoknak köszönhetően a rend nagy kiterjedésű földbirtokokra tett szert a Földközi-tenger térségében és Európában, ez képezte az új fiókkórházak, és az akkori feladatok ellátásának gazdasági alapját. A nagybirtokokat – közigazgatási szempontból – úgynevezett kommendákban, regionálisan pedig rendtartományokban, perjelségekben, valamint nagyperjelségekben fogták össze. A legfelsőbb szervezeti egység a nyolc rendi nemzet volt, melyeket „nyelveknek” neveztek. A rend élén a Nagymester állt.

A rend székhelye 1530-ban Málta szigetére került, itt vette fel a „Máltai Rend” nevet.

A négy protestáns Johannita Lovagrend (a német Brandenburgi Rendtartomány, az angol Order of St. John, a Németalföldi – Johanniter Orde in Nederland – és a Svéd Johannitarend – Johanniterorden i Sverige) szövetsége, az ún. Allianz 1961. június 13-án jött létre, a rendek közti Niederweiseli Egyezmény aláírásával. A szövetség további autonóm tagjai a svájci, a magyar, a finn és a francia, valamint az – újonnan alakult – osztrák tagozatok. A Johannita Rend központja 2000 óta Berlinben van.

A katolikus Máltai Renddel való együttműködést keresztény testvéri felelősség jellemzi.