Kultúrkörök

Dicső elődök nyomában

Sümeg "lovagjai"

Sümeg Magyarország legrégebbi és legszebb városainak egyike. Első írásos említése 1292-ből származik. A település legfőbb nevezetessége a 87 méter magas sziklára, a tenger szintje felett 270 méter magasan épült erődítmény, mely a Balaton-felvidék legnagyobb várromja. A nagy múltú és történelmi hagyományokban bővölködő város augusztus elején a "rombarát nap" keretében első ízben rendezte meg a "dunántúli várak találkozóját".

A sümegi vár tetejéről festői kilátásban lehet része az idelátogatónak. A Tapolcai-medence ma már nem működő vulkánjait, valamint keletről a Bakonyt, északnyugaton a Kisalföldet láthatjuk. Sümeg másik nevezetessége a ferences templom egyhajós épülete. A Vitéz János által építtetett templom és a kolostor a ferences rendhez tartozott. Széchenyi György veszprémi püspök 1649-ben készíttette el a főoltárt Richter Domonkos győri karmelita szerzetessel. A gyönyörűen faragott mestermű ma is áll. Az oltárképhez csodás legendák fűződnek, ezekről a mesékről készültek a templom falát díszítő festmények. Maulbertsch Antal remekművű képei Krisztus életéből vett jelenteket örökítettek meg.

A püspöki palota teljes pompájában látható manapság – ám csak kívülről, mivel belül még nem készült el a teljes helyreállítás. Itt, a palota előtti barokk téren vette kezdetét a találkozó a Vám- és Pénzügyőrség fúvószenekarának közreműködésével. Elsőként Erkel Ferenc Hunyadi László című operájából a népszerű „Meghalt a cselszövő…” kezdetű rész csendült fel. A zene hangjaira gyermekek ügyes tornagyakorlataiban gyönyörködhetett az ekkor még sajnálatosan kis számú közönség.

A műsor a püspöki palotában folytatódott. A dunántúli várakról fényképeket, festményeket, bemutatásokat láthatott az, aki megvásárolta a borsos árú belépőjegyet. Később ezen a helyszínen gyönyörű hangversenyek is elhangzottak. (Takarékos újításként egyébként nem jegyeket adtak, hanem bélyegzővel pecsétet nyomtak a látogatók kezére, és ennek birtokában mindenki valamennyi színhelyre beléphetett.)

A rendezvények egyik legérdekesebb része a vár alatt, az „arénának” nevezett szabadtéri színházteremben zajlott, ahol egy várostromot mutattak be. Török zene hangjaira előbb mohamedán szokás szerint imádkoztak, aztán magyar szó hangzott fel: „Rédey Ferenc várkapitány” megesküdött, hogy nem engedi át ellenséges kézre a várat. A magyar védők visszhangozták szavait. Nagy zenebona közepette megkezdődött a csata. Fülsiketítő ágyúdörejek jelezték a harc kezdetét, és ezzel együtt füstfelleg vette körül az elöltöltős ágyúkat. A közelharc után a „török” ifjak elszántan siettek fel a létrákon a vár falára. A védők láthatóvá váltak a vár peremén. Egymás után gurultak lefelé a hordók, amint az akkoriban szokás volt, hogy a betolakodóknak elvegyék a kedvét a támadástól. Ez azonban nem riasztotta el a „török” katonákat a rohamozástól, elszántan mentek felfelé a létrákon. A nézők nagy riadalmára azután egymás után röpültek lefelé a sziklás várfalról. (Ám hamarosan kiderült: csupán az erre a célra készített bábuk „szenvedtek balesetet”…) Mindenesetre a törököknek most sem sikerült bevenniük a várat, akárcsak annak idején.

Ezt követően látványos zászlóbemutató következett. Ugyancsak középkori szokást elevenítettek fel, amikor a kort idéző ruhákat öltött daliák célbadobással vetélkedtek szép, történelmi zeneszámok hangjaira.

Külön érdekességként a vár egyik helyiségében a papírmerítés technikájával is megismerkedhettek a jelenlévők. A nagy türelemmel végzett bemutatót a tapolcai Batsányi János Gimnázium két diákja végezte fáradhatatlanul, szép számú nézőközönséggel körülvéve. A vízben oldott cellulózt merítőkerettel kiemelték, lecsurgatva ráborították az előre odakészített nedvszívó anyagra, majd kinyomkodták belőle a vizet. Ezt követően felemelték a már folytonossá vált papírlapot, majd présbe helyezték, hogy a nedvesség 90%-át kisajtolják belőle, és máris elkészült a papír. Sötét színét teába áztatással adták meg.

Volt még kínzókamra-kiállítás, sőt az érdeklődők kipróbálhatták a kalodát is. A legnagyobb sikert a kürtőskalácsos aratta, aki Nemeshanyból érkezett a rendezvényre azért, hogy a közönséget a finom erdélyi különlegességgel meglepje.

Délután került sor Kisfaludy Sándor A hűség próbája című darabjának ősbemutatójára. A közönség ismét megtöltötte a padsorokat, és pergő cselekményű, fordulatos szövegű, érdekes és tartalmas művel ismerkedhetett meg, mely Mikó István átdolgozásának köszönhetően valóban a helyszínhez illett.

Csak üdvözölni tudjuk tehát e nemes kezdeményezést, és bízunk benne, hogy a kitűnő első alkalmat még ennél is jobb rendezvények sora fogja követni ebben a szép városban.

Berényi Zsuzsanna Ágnes