Egyházunk egy-két hete
Példaadó lelkülettel
Anyagyülekezet és fíliája egy napon ünnepelt
„Uram, szeretem a Te házadban való lakozást és a te dicsőséged lakóhelyét” – e gondolat jegyében vették használatba templomukat 225 évvel ezelőtt a domonyi, 130 évvel ezelőtt a vácegresi gyülekezet ősei, és ezt az örökséget élik meg, adják tovább vasárnapról vasárnapra az Isten házában imádkozó, igére figyelő, énekelni szerető testvérek. Ennek a lelkületnek azok is tanúi lehettek, akik szeptember 7-én részt vettek e két település templomszentelési emlék-istentiszteletein.
Az ünnepi megemlékezés – melyen közreműködött Detre János esperes és az egyházközség lelkésze, Baranyai Tamás is – az anyagyülekezetben, Domonyban kezdődött. D. Szebik Imre prédikációjában egyebek mellett arra emlékeztetett, hogy az itteni evangélikusok Jézus iránti szeretete és a templom ügye iránt érzett felelőssége generációkon át kitartott, igazolva, hogy az egyház szíve a gyülekezetekben dobog.
A domonyiaknak bőven van okuk az örömre, hiszen az elmúlt tíz évben egy 530 négyzetméteres gyülekezeti komplexum épülhetett meg itt, melyhez a kilencszáz fős gyülekezet 2500 órányi önkéntes munkával és a költségek nagyobb részének finanszírozásával járult hozzá. Tavaly elkészült a templom padfűtése, idén pedig a háborúban bombatalálatot kapott üvegablakok eredeti helyreállítása. A szecesszió korában gyakori liliommotívumot ábrázoló üvegfestést a helyi iskolában is tanító rajz szakos tanárnő, Zsemb- rovszkyné Molnár Márta iparművész az eredeti árajánlatok töredékrészéért vállalta. Így a gyülekezet olyan környezetben hallgathatja az evangélium üzenetét, ahol jól érzi magát, ahol igazán otthonra, meghitt csendre, békességre találhat.
Az alkalom délután a szomszédos faluban, Vácegresen folytatódott. A 120 fős egyházközség tagjai azért adhattak hálát Istennek, hogy templomuk a teljes festésen, szigetelésen és elektromoshálózat-cserén kívül új, faborítású menynyezetet kapott. A vácegresi gyülekezet szintén önerőből, segítség nélkül oldotta meg a felújítási munkálatokat, amit önzetlen vállalkozók is segítettek. A hívek adakozókészsége és munkavállalása példaértékű volt. Minden gyülekezeti tagtól ötezer forint adományt kértek, ami nagymértékben előremozdította és lehetővé tette a munkálatokat.
Amint azt a közösség lelkipásztorától megtudtuk, az építkezésekkel és felújításokkal a holnapra is gondolnak. Azért küzdenek, hogy a szépen megújult templomaikat és gyülekezeti házukat minél több fiatal népesítse be...
Horváth-Hegyi Olivér