Egyházunk egy-két hete

Újra megszólíthatók?

Előtérben Szpisák Attila segédlelkész, két lépcsővel feljebb Miroslav Dubek krupinai esperes és Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke

A résztvevők száma a házigazdák legmerészebb várakozását is túlszárnyalta a budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség múlt vasárnapi hálaadó isten- tiszteletén. Közel százan töltötték meg a Rákóczi úti bérházban rejtező kápolna és gyülekezeti terem székeit, jóllehet néhány héttel ezelőtt még volt olyan vasárnap, amikor egyetlen lélek sem tett eleget az istentiszteletre szóló meghívásnak...

A század elején még egy hatezres lélekszámú közösséget hívogatott a harang a Rákóczi úton, időközben azonban a szlovák ajkú gyülekezet teljesen „elfogyott”, sőt az egyházközségnek valójában ma már harangja és temploma sincs. Egy lakásból kialakított szerény méretű kápolna, egy gyülekezeti terem és a lelkészlakás várta Szpisák Attila segédlelkészt, aki a nyár elején az újrakezdés reményében foglalta el szolgálati helyét. (A megelőző tanévet Pozsonyban töltötte ösztöndíjasként.) Az alábbiakban álljon itt néhány mondat az ő beszámolójából: „Az első napok, hónapok a takarítással, a felújítással kezdődtek. 1974 óta nem lakott lelkész a parókián, tehát ráfért a rendrakás. A bezárt ajtók mögül – pozsonyi teológusok segítségével – kiszabadítottuk értékes könyvtárunkat, amely ma már az érdeklődő olvasók rendelkezésére áll. Egyik legrégibb kötetünk 1574-es kiadású, cseh nyelvű dogmatikai gyűjtemény, de még számos érdekes, lelkileg is megújító könyvet találhat a kíváncsi olvasó a sok más irodalmi mű között.

A felújítási munkák mellet természetesen elkezdődött a gyülekezet tagjainak összegyűjtése is. Boda Zoltán barátom vállalta el a megbízott felügyelői tisztséget, augusztus óta pedig Pálmainé Márti személyében profi kántora is van gyülekezetünknek. Az ő szlováktudása nélkül bizony nehéz lenne itt kántorizálni, hiszen az istentiszteletek szlovák nyelven és szlovák énekelt liturgiával folynak. Lassan elkezdődött valami ebben a gyülekezetben... Istennek hála, már van egy ötfős megbízott presbitériumunk, és a vasárnapi istentiszteletre is mindig jön valaki. Örömünkre szolgál a két keresztelő is, amivel kilencéves szünetet szakítottunk meg. További örömünk, hogy a budapesti szlovák tannyelvű iskolában beindult a hittanoktatás, melyre húsz evangélikus tanuló jelentkezett.”

Szeptember 28-án két ébresztő jellegű igehirdetéssel gazdagodhattak mindazok, akik részt vettek a vendég igehirdetők szolgálatával tartott hálaadó istentiszteleten.

Miroslav Dubek krupinai esperes „Hol van a többi kilenc?” címet adta Lk 17,11–19 alapján – természetesen szlovákul – elmondott prédikációjának. A Déli Egyházkerület püspöke, Gáncs Péter pedig a meghívón szereplő 100. zsoltárt választotta alapigének. Kiemelte: „Először Urunkhoz kell mennünk friss erőért, megújulásért...”

Missziós hévvel mondott igehirdetését a püspök e szavakkal zárta: „Menjetek el! – és jöjjetek viszsza, de ne egyedül! Tudjuk, hogy sok szlovák ajkú hittestvér él a fővárosban. Hisszük és reméljük, hogy újra megszólíthatóak, összegyűjthetőek, hiszen imádkozni, énekelni, igét hallgatni csak a saját anyanyelvén tud az ember. Közös Mennyei Atyánk igazi megértéséhez, a Vele való őszinte beszélgetéshez nélkülözhetetlen az anyanyelv ajándéka. Ehhez az újrainduló, nem könnyű, de nem is reménytelen missziói szolgálathoz kérjük Isten áldását, Szentlelkének bölcsességét és erejét.”

E. É.

Regionális hozzárendelés: Szlovákajkú Evangélikus Egyházközség