e-világ

Egyház és Világháló

Amikor a 70-es években általános iskolába jártam, matematikatanáraink sokszor figyelmeztettek bennünket. Azt mondták, hogy tanuljuk komolyan az általuk oktatott tantárgyat, mert ennek ismerete nélkül nehezen fogunk boldogulni az életben. Kamaszodó fiatalként ezt inkább úgy értelmeztük, hogy minden tanár a saját szakterületét tartja a legfontosabbnak, és ezért próbálják velünk is elhitetni, hogy fontos, amit tanítanak. Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy egy kisiskolást sokkal inkább lehetett volna riogatni, ha a biológia vagy éppen a fizikatanár tesz hasonló kijelentéseket. Ma kezdem belátni, hogy egykori tanáraimnak igazuk volt. Ők tudtak valamit, ami a mai iskolásoknak már egyáltalán nem kérdés.

Élt egy filozófus a 17. században, aki matematikával is foglalkozott, és bizonyára nem is sejtette, hogy a számok világában tett megfigyelésének egyszerű leírásával az évezred végére teljesen átalakítja az emberiség gondolkodásmódját. Ő Gottfried Wilhelm Leibniz volt, akinek felfedezése csupán abból állt, hogy megfigyelte a számok azon törvényszerűségét, miszerint bármilyen nagyságú számot le lehet írni, és velük műveleteket lehet végezni kétféle kifejezésmód kombinációjával (0-1; igen-nem; van-nincs). Így fedezte fel a kettes számrendszert, és ezáltal tulajdonképpen megalkotta a számítógép elvi működését. Amikor a huszadik század első felében az elektromosság gyakorlati alkalmazásának köszönhetően megalkották az elektroncsövekben működő tirisztorokat, már létrejöhetett az első elektronikus számítógép. Ezek akkor épületnyi méretűek voltak, hatalmas hűtőrendszerekkel, és ma már elképzelhetetlenül lassúak. A programozást gépi kódok beírásával kellett végrehajtani, és néhány napon belül oldották meg a feladatot. A második világháború után a tranzisztor felfedezésével az előbbi gépek méretét szinte mikroszkopikus méretűre sikerült összezsugorítani. Az igazi digitális forradalom ekkor kezdte el meghódítani a világot.

Mivel a digitális kódok segítségével a memóriákban bármit lehet tárolni számokkal (zenét, szöveget, adatokat, rajzokat, színeket, képeket, stb.) és rajtuk műveleteket végrehajtani, elkezdődhetett az emberi élet minden területét átfogó alkalmazása. Először csak azt vettük észre, hogy a nagy fekete hanglemezek eltűntek a boltok polcairól, és helyette tenyérnyi CD-lemez kapható, amelyen hiába kerestük a barázdákat. Ekkor kezdtük el tanulni az új fogalmat: digitális. Majd lassan a személyi számítógépek is beköltöztek otthonainkba, munkahelyeinkre. A különböző segédprogramok megszületésével bárkiből könnyedén szakember válhatott.

Az egyházban sokan ördögi eszköznek tekintették a számítógépeket. Magam is tapasztaltam azt a félelmet, hogy bűn a Bibliát digitalizálni, vagy olyan igehirdetést elmondani, amit a gép ír. Ma már mosolygunk ezeken az alaptalan félelmeken, és egyre több lelkészi hivatalban segíti munkánkat a komputer.

A püspöki hivatalban folyó munkát olyan digitális eszközök segítik, amelyek nélkül ma már nehéz lenne elképzelni a sokoldalú feladatok elvégzését. A fénymásoló, a telefon és az Internet napi használata mellett jelen van a digitális fényképezőgép, amellyel fotózva akár néhány percen belül a Föld másik oldalán is megjeleníthető a kép egy ottani számítógép monitorján. (Ez ma már mobiltelefonnal is megoldható.)

Azután ott van az elektronikus (e-mail) levelezés lehetősége. Ezáltal vált egyházi sajtónk számára is lehetővé, hogy akár lapzárta utáni események hírei is bekerülhessenek az éppen – szintén digitális technikával – készülő lapszámba. A digitális adattárolás áttekinthetőbb fotóarchívum létrehozásának lehetőségét teremtette meg.

A laptop (hordozható számítógép) és a palm (tenyérszámítógép) segítségével pedig bárhol lehetőség van például levélírásra, újságszerkesztésre, fotóválogatásra, telefonvonal esetén pedig – bárhol – internetes kapcsolatteremtésre.

Végezetül érdemes megemlíteni a MiniDisc digitális hangrögzítőt, melynek segítségével kiváló hangminőség érhető el. Ez lehetővé teszi interjúk, előadások, zenei felvételek, kórusművek rögzítését, sőt akár rádióműsorok készítését, szerkesztését is.

Amiről most írtam, csak a kezdet. Hiszen a mobiltelefonok használatában olyan lehetőségek rejteznek, amelyeket tegnap még legmerészebb fantáziával sem tudtunk elképzelni.

Ma már igazat kell adnom egykori tanáraimnak, hiszen a digitális világ nem más, mint számok logikusan felépített rendszere. Ismerete nélkül nehezebben boldogulnánk – digitális korunkban.

Menyes Gyula