Élő víz

Csak lassan múljék, sok időm legyen fölkészülni: maga a készülődés az is jó, s készen lenni ugyancsak. Évente több a vendég messziről, s közelről egyaránt; illik tanulnom, hogy valóban tisztességgel fogadjam a társaságot. Nem csekély dolog, hogy gyermekcsapatoktól vénekig annyian érkeznek, nem is tudom, élők-e még, mert mind élni látszik, s mind jókedvű és jóakaratú, az ünnep örömétől csillogó. Csak lassan múljék el, hisz jobb is talán a várás, mint a beteljesülés, Advent… ó, mennyi holmimat kinőttem, s ledobtam – ezt még nem, sőt még nem is kényelmetlen… Érzelgősség? öregkor? Fehér a kert és áldom, fehér a város, áldom, elindulok titokzatos ösvényeken (kint? bent? milyen irányban?) jutok melegbe, fenyőszagba, gyertya- fénybe, s remélt ajándékokhoz is… Fehér a kert, a város is fehér, s elindulnak szintén felém seregben lábak és tárgyak, advent, nem tudok semmit, de mindent könnyen elhiszek: kell a meglepetés, kell, kell az ünnep.

Csorba Győző