Élő víz

Divat ma a vallás, a Biblia értékeinek elismerése. Ennek örülnünk kell. De ne feledjük, Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Ezért vigyáznunk kell – bármilyen témáról legyen is szó –, hogy ne a magunk gondolatait olvassuk bele a Bibliába, mert így elveszítjük az ige átformáló erejét.

Ilyen a szív kérdése is. Bár tapasztalatból tudjuk, milyen az ember szíve – mégis, „ami szívből van”, azt jónak véljük, és a szívet a jó forrásának tartjuk. Jézus Máté 15,18–20 verseiben felsorolja, hogy mi is jön a szívből. Ott olyan indulatok vannak, amelyek ha feltörnek, megfertőzik az embert és a környezetét is. Jeremiás 17,9 is a szív csalárdságát és javíthatatlanságát húzza alá. Ézsaiás 1,5 a szív erőtlenségéről beszél. Ez azt jelenti, hogy ha van is az emberben jó szándék, az is csupán próbálkozás, szalmaláng-lelkesedés, amelyből rendszerint nem lesz semmi. A Biblia reális képet ad az emberről és így az ember szívéről is.

Így jutunk a „tiszta szív” kérdéséhez (Zsolt 51,12). Ezt is hamisan értik sokan: a „bűntelen” szívre gondolnak. Pedig az üveg is akkor tiszta, ha átlátszó. A tiszta szív az átlátszó, őszinte szív. Ez azt jelenti, hogy Isten és ember előtt nevén merem nevezni bűneimet, megkötözöttségeimet. A tiszta szív azt jelenti, hogy nem akarok többnek és másnak látszani, mint aki vagyok, ugyanakkor tudom, hogy mássá kell lennem, és mássá is lehetek, ha engedem, hogy Isten beleszóljon életembe, és formálja azt.

Gyermekeinket is ezért kell őszinteségre nevelni. Bármilyen bűn elkövetése kisebb baj, mint annak tagadása, vagyis a hazugság (vö. Géházi története 2Kir 5,20–27, illetve Anániás és Safira története ApCsel 5,1–11). A hazugság egyszerre született a bűnnel. Amikor Isten azt kérdi Ádámtól, hogy evett-e a tiltott fáról, ő egyenes válasz helyett Évára próbálja hárítani az engedetlenséget.

Már a gyermeknek is meg kell tanulnia: a pohár nem „eltörött”, hanem „én ejtettem le” stb. A felnőtt is tanulja meg, hogy a házasságom nem „elromlott”, hanem „elrontottam”, mert nem vettem komolyan, és kalandot kerestem.

De milyen jó tudni azt, hogy aki tiszta szívű, őszinte, az nem a Bíró kezébe esik, hanem a Bárányéba, aki elvette a világ bűnét. Dávid boldogan tett bizonyságot a 32. zsoltárban arról, hogy mikor bevallotta hamisságát, megtapasztalta, hogy az Úr elvette róla a bűn terhét, és megajándékozta a szabadítás örömével. Ez az evangélium üzenete számunkra is. Ez az érthetetlen és boldogító csoda!

Gáncs Aladár