Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Divat ma a vallás, a Biblia értékeinek elismerése. Ennek örülnünk kell. De ne feledjük, Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Ezért vigyáznunk kell – bármilyen témáról legyen is szó –, hogy ne a magunk gondolatait olvassuk bele a Bibliába, mert így elveszítjük az ige átformáló erejét.

Ilyen a szív kérdése is. Bár tapasztalatból tudjuk, milyen az ember szíve – mégis, „ami szívbõl van”, azt jónak véljük, és a szívet a jó forrásának tartjuk. Jézus Máté 15,18–20 verseiben felsorolja, hogy mi is jön a szívbõl. Ott olyan indulatok vannak, amelyek ha feltörnek, megfertõzik az embert és a környezetét is. Jeremiás 17,9 is a szív csalárdságát és javíthatatlanságát húzza alá. Ézsaiás 1,5 a szív erõtlenségérõl beszél. Ez azt jelenti, hogy ha van is az emberben jó szándék, az is csupán próbálkozás, szalmaláng-lelkesedés, amelybõl rendszerint nem lesz semmi. A Biblia reális képet ad az emberrõl és így az ember szívérõl is.

Így jutunk a „tiszta szív” kérdéséhez (Zsolt 51,12). Ezt is hamisan értik sokan: a „bûntelen” szívre gondolnak. Pedig az üveg is akkor tiszta, ha átlátszó. A tiszta szív az átlátszó, õszinte szív. Ez azt jelenti, hogy Isten és ember elõtt nevén merem nevezni bûneimet, megkötözöttségeimet. A tiszta szív azt jelenti, hogy nem akarok többnek és másnak látszani, mint aki vagyok, ugyanakkor tudom, hogy mássá kell lennem, és mássá is lehetek, ha engedem, hogy Isten beleszóljon életembe, és formálja azt.

Gyermekeinket is ezért kell õszinteségre nevelni. Bármilyen bûn elkövetése kisebb baj, mint annak tagadása, vagyis a hazugság (vö. Géházi története 2Kir 5,20–27, illetve Anániás és Safira története ApCsel 5,1–11). A hazugság egyszerre született a bûnnel. Amikor Isten azt kérdi Ádámtól, hogy evett-e a tiltott fáról, õ egyenes válasz helyett Évára próbálja hárítani az engedetlenséget.

Már a gyermeknek is meg kell tanulnia: a pohár nem „eltörött”, hanem „én ejtettem le” stb. A felnõtt is tanulja meg, hogy a házasságom nem „elromlott”, hanem „elrontottam”, mert nem vettem komolyan, és kalandot kerestem.

De milyen jó tudni azt, hogy aki tiszta szívû, õszinte, az nem a Bíró kezébe esik, hanem a Bárányéba, aki elvette a világ bûnét. Dávid boldogan tett bizonyságot a 32. zsoltárban arról, hogy mikor bevallotta hamisságát, megtapasztalta, hogy az Úr elvette róla a bûn terhét, és megajándékozta a szabadítás örömével. Ez az evangélium üzenete számunkra is. Ez az érthetetlen és boldogító csoda!

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::