)
Keresztutak
"Egy az Isten, egy a Krisztus"
Kerekasztal-beszélgetés az ökumenéről
|
|
| Beszélgetés közben |
*– Mit tudtok az ökumenéről?*
Gábor: Az ökumené eredetileg katolikus mozgalomként indult, melynek célja az egyházak egyesítése volt. Az idő múlásával ez megváltozott. Mára nem az egyházak integrálásáról, hanem a felekezetek barátkozásáról, közeledéséről van szó. Napjainkban már nem a felekezet szerinti hovatartozás alapján válogatja meg az ember a barátait, hanem aszerint, hogy jó ember-e vagy sem.
Csilla: Az ökumené lényege eredetileg az volt, hogy a latin és a görög egyház tanításait összeegyeztesse. Jelenleg nem csupán keresztény felekezetekről és tanaik egyeztetéséről, hanem egyszerűen toleranciáról, tiszteletről van szó. Már nem jellemző az a törekvés, hogy a különböző egyházak tételeit a katolikushoz igazítsák.
*– Ti ezt hogyan élitek meg?*
Tamás: Nyáron, Óbudaváron egyetlen evangélikusként vettem részt egy családi héten, ahol találkoztam egy fiatal kántorral, aki azt mondta: nem a különbségeken kell veszekedni, hanem a közös dolgokat kell erősíteni.
Csilla: Tulajdonképpen egy az Isten, egy a Krisztus. Ebben megegyezünk.
Gábor: Az, hogy ki hogyan éli meg ezt az istentiszteletein, szertartásain, nem számít.
Judit: Ti, protestánsok is abban az Istenben hisztek, mint mi, katolikusok, ezért kell összefognunk. Akkor lenne láthatóbb az ökumené, ha az úrvacsoravételt is meg tudnánk közösen oldani.
*– Véleményetek szerint hogyan nyilvánul meg az ökumené iskolánkban?*
Csilla: Minden héten más-más felekezetű lelkész tartja a hétfő reggeli áhítatot.
Tamás: Voltak ökumenikus hittanóráink is. Az evangélikusokhoz a katolikus, a katolikusokhoz pedig az evangélikus hittantanár ment be órát tartani.
Csilla: A csendesnapok is többnyire az ökumené jegyében zajlanak. Az iskolai életben ez kevésbé nyilvánul meg, kivéve, ha hivatalosan is meghirdetünk egy alkalmat erre (gyertyagyújtás, közös istentiszteletek).
Gábor: Szerintem a hétköznapokon a vallási kérdések nem túl gyakran kerülnek elő. Az emberek nem beszélgetnek róluk spontán. Például egy baráti társaság ritkán választja fő témájának az aznapi prédikációt, amennyiben az úgymond „hagyományosan” zajlott.
Csilla: Valószínűleg azért nem beszélnek róla, mert nem is tudnának. Másrészt ez a „hallgatás” jó is, mert így nem kerekedik vita.
Tamás: Mellesleg az iskolában megnyilvánuló ökumené egyik legnevezetesebb momentuma a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumnak a líceumban látható emléktáblája, mely a két iskola közti évek óta tartó barátságot szimbolizálja.
*– Próbáltatok már meggyőzni egy másik felekezethez tartozót a saját nézeteitekről?*
Gábor: Nincs értelme, felesleges.
Csilla: Képzeld el azt, hogy te állsz az egyik oldalon, én meg a másikon. Ha mi jóban vagyunk, kezet fogunk egymással, és közelebb húzzuk egymáshoz a két oldalt. Azonban ha te áthúzol magad mellé, a túloldalon nem lesz senki, akivel kezet foghatnál. Ezért nincs értelme.
*– Mit szólnátok ahhoz, ha a bejárat fölötti táblán lévő evangélikus feliratot ökumenikusra cserélnénk?*
Csilla: Legyen úgy!
Gábor: Az iskola egyértelműen ökumenikus szellemben működik, igaz, szám szerint a katolikus diákok vannak többségben.
Judit: A felvételik is az ökumené jegyében zajlanak. Ha egy katolikus jelentkező jobb eredményt ér el evangélikus társainál, akkor őt veszik fel, azonos pontszám esetén pedig az evangélikust. Tekintettel arra, hogy gimnáziumunk evangélikus, ez teljes mértékben érthető.
Kata: Az iskola már szinte csak nevében evangélikus, abban is talán csak azért, mert a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásában részesül.
Csilla: De miért az evangélikus egyház támogatja? Mert evangélikus az iskola. Ha ökumenikus lenne a gimnázium, akkor fordulhatnánk a többi egyházhoz is. Úgy mindenkinek érdeke lenne a lehető legjobbat kihozni belőle.
Kata: Ez lenne Magyarországon az első nevében és szellemiségében is ökumenikus gimnázium. Elméletileg ez az ötlet megvalósítható lenne, ha nem egy ilyen nagy múltra visszatekintő evangélikus intézményről lenne szó. Persze sok negatív viszszajelzést is kapna a terv, és a gyakorlati kivitelezés is viták sorozatát eredményezné.
Csilla: Lehetne új EGOT-ot (az EGOT az evangélikus gimnáziumok országos találkozója – a szerk.) tartani ÖGOT néven, ahol az ökumenikus gimnáziumok diákjai mérettetnének meg.
Gábor: Ha ez megvalósulna, akkor új ökumenikus címert is kellene kreálni. Ezen egy szivárvány vagy inkább egy hal szerepelhetne. Ez utóbbi talán jobban mutatna a tábla fölött…
*– Meglepett-e benneteket az, hogy felkérést kaptatok egy ilyen jellegű beszélgetésre?*
Tamás: Igen, meglepő volt, hiszen ahogy az korábban már elhangzott, a közéletben manapság kevés szó esik a vallásról és az ökumenéről.
Csilla: Azt gondolom, mindenkinek a saját lelkiismeretére bízzák, hogy mennyire csinál abból presztízskérdést, hogy ő milyen vallású, hogy mennyire érdekli az ökumené. Éppen ezért még soha nem kérdezte meg senki, hogy mi ezt hogyan éljük meg.
Gábor: És szerintem nem is fogja ezután sem.
Kata: Aki van olyan szinten, hogy ezt el tudja dönteni, az úgyis gondolkodik rajta, aki pedig magát a szót sem érti, azt fölösleges megkérdezni.
A jó hangulatú és tanulságos beszélgetést egy igével zártuk: „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek, ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,4–5)
Reif Noémi és Katona Katalin (12. évfolyamos licisták)
Regionális hozzárendelés: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium