e-világ
Lelkigondozás az interneten
Nyolc évvel ezelőtt a frankfurti első európai keresztény internetkonferencián egy svájci lelkész, Jakob Vetsch-Thalmann egy igen érdekes kezdeményezésről számolt be a jelenlévők előtt: egy lelkészekből és laikusokból álló csoport tagjaival lelkigondozásba kezdett a világhálón. Az alábbiakban ezzel a rendkívül fontos - ám hazánkban még meglehetősen ismeretlen - szolgálati területtel szeretném megismertetni olvasóinkat.
A svájci lelkipásztor ötlete akkor válhatott valóra, amikor az egyik internetszolgáltató cég megengedte, hogy a lelkigondozói csoport ingyen feltegye a honlapját a világhálóra. A szolgálatnak erről a honlapról kiindulva lehet elektronikus levelet (e-mailt) küldeni. A leveleket elsőként egy postamester kapja meg, majd szétosztja azokat a csoport tagjai között, ügyelve arra, hogy mindegyikük körülbelül egyformán legyen terhelve. Innentől kezdve a kommunikáció a levélíró és a lelkigondozó között zajlik, e-mailben és a teljes diszkréció megtartásával. A két fél sohasem találkozik személyesen. Levelezésük addig tart, amíg a levélíró kívánja: lehet egyszeri levélváltás, de eltarthat akár hónapokig is.
A svájci tapasztalatok szerint nagy igény van az internetes lelkigondozásra: mindmáig naponta több új levél is érkezik az immáron húsz főnél is népesebb csoporthoz. Időközben hollandul, magyarul, angolul és dánul is beindult a világhálón a lelkigondozás. Az így létrejött hálózat honlapja a http://www.seelsorge.net cím alatt található.
Miért írnak az emberek drótpostán egy lelkigondozónak? Azt gondolnánk, az elektronikus levél személytelensége taszítja az embereket, pedig ennek sokszor éppen az ellenkezője igaz: arra bátorítja őket, hogy el merjék mondani a gondjaikat egy olyan valakinek, akivel valószínűleg sosem fognak találkozni. Ráadásul a kapcsolatot bármikor meg lehet szakítani. Olyasmi ez, mint amikor a vonaton valaki kiönti a lelkét utastársának. A megfigyelések szerint ilyenkor nagyon őszinte, mély beszélgetések is kialakulhatnak - éppen azért, mert a feleknek nem kell tartaniuk attól, hogy viszontlátják egymást.
Kik írnak az internetes lelkigondozói csoportnak? A német tapasztalatok szerint éppen azt a réteget lehet itt elérni, amelyet az egyház egyébként nem tud megszólítani. Németországban, illetve Svájcban ez a 30-40 év közötti korosztályt jelenti, akik ugyan részt vettek a hittanoktatásban, de később elszakadtak az egyháztól, és csak egy krízishelyzet készteti őket arra, hogy kapcsolatba lépjenek egy lelkésszel. Ennek pedig sok, számítógéppel dolgozó ember számára a legegyszerűbb formája az internet és az elektronikus levél.
A levélírók többsége családi és kapcsolati krízisekre (válás, haláleset, nevelési gondok) keres megoldást. Időközben német nyelvterületen külön ágazattá vált például a gyászolók lelkigondozása is. Ez a szolgálat mára saját honlappal, külön lelkipásztorral rendelkezik.
Mit tudnak adni a lelkigondozók egy elektronikus levélben? Mint a hagyományos lelki beszélgetés esetében, itt is a legfontosabb az odafigyelés, a meghallgatás. Gyakran már önmagában ez is elég: a problémával küzdő ember többnyire saját maga talál rá a megoldásra, mialatt végiggondolja és megfogalmazza problémáját. Ha pedig a lelkigondozó olyasmit észlel, ami már nem a mentálhigiéné körébe, hanem a pszichiáterek asztalára tartozik, akkor megkísérli szakemberhez irányítani a levélírót, és segít megkeresni a leginkább neki valót.
Bogdányi Gábor