e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Nyolc évvel ezelőtt a frankfurti első európai keresztény internetkonferencián egy svájci lelkész, Jakob Vetsch-Thalmann egy igen érdekes kezdeményezésről számolt be a jelenlévők előtt: egy lelkészekből és laikusokból álló csoport tagjaival lelkigondozásba kezdett a világhálón. Az alábbiakban ezzel a rendkívül fontos - ám hazánkban még meglehetősen ismeretlen - szolgálati területtel szeretném megismertetni olvasóinkat.

A svájci lelkipásztor ötlete akkor válhatott valóra, amikor az egyik internetszolgáltató cég megengedte, hogy a lelkigondozói csoport ingyen feltegye a honlapját a világhálóra. A szolgálatnak erről a honlapról kiindulva lehet elektronikus levelet (e-mailt) küldeni. A leveleket elsőként egy postamester kapja meg, majd szétosztja azokat a csoport tagjai között, ügyelve arra, hogy mindegyikük körülbelül egyformán legyen terhelve. Innentől kezdve a kommunikáció a levélíró és a lelkigondozó között zajlik, e-mailben és a teljes diszkréció megtartásával. A két fél sohasem találkozik személyesen. Levelezésük addig tart, amíg a levélíró kívánja: lehet egyszeri levélváltás, de eltarthat akár hónapokig is.

A svájci tapasztalatok szerint nagy igény van az internetes lelkigondozásra: mindmáig naponta több új levél is érkezik az immáron húsz főnél is népesebb csoporthoz. Időközben hollandul, magyarul, angolul és dánul is beindult a világhálón a lelkigondozás. Az így létrejött hálózat honlapja a http://www.seelsorge.net cím alatt található.

Miért írnak az emberek drótpostán egy lelkigondozónak? Azt gondolnánk, az elektronikus levél személytelensége taszítja az embereket, pedig ennek sokszor éppen az ellenkezője igaz: arra bátorítja őket, hogy el merjék mondani a gondjaikat egy olyan valakinek, akivel valószínűleg sosem fognak találkozni. Ráadásul a kapcsolatot bármikor meg lehet szakítani. Olyasmi ez, mint amikor a vonaton valaki kiönti a lelkét utastársának. A megfigyelések szerint ilyenkor nagyon őszinte, mély beszélgetések is kialakulhatnak - éppen azért, mert a feleknek nem kell tartaniuk attól, hogy viszontlátják egymást.

Kik írnak az internetes lelkigondozói csoportnak? A német tapasztalatok szerint éppen azt a réteget lehet itt elérni, amelyet az egyház egyébként nem tud megszólítani. Németországban, illetve Svájcban ez a 30-40 év közötti korosztályt jelenti, akik ugyan részt vettek a hittanoktatásban, de később elszakadtak az egyháztól, és csak egy krízishelyzet készteti őket arra, hogy kapcsolatba lépjenek egy lelkésszel. Ennek pedig sok, számítógéppel dolgozó ember számára a legegyszerűbb formája az internet és az elektronikus levél.

A levélírók többsége családi és kapcsolati krízisekre (válás, haláleset, nevelési gondok) keres megoldást. Időközben német nyelvterületen külön ágazattá vált például a gyászolók lelkigondozása is. Ez a szolgálat mára saját honlappal, külön lelkipásztorral rendelkezik.

Mit tudnak adni a lelkigondozók egy elektronikus levélben? Mint a hagyományos lelki beszélgetés esetében, itt is a legfontosabb az odafigyelés, a meghallgatás. Gyakran már önmagában ez is elég: a problémával küzdő ember többnyire saját maga talál rá a megoldásra, mialatt végiggondolja és megfogalmazza problémáját. Ha pedig a lelkigondozó olyasmit észlel, ami már nem a mentálhigiéné körébe, hanem a pszichiáterek asztalára tartozik, akkor megkísérli szakemberhez irányítani a levélírót, és segít megkeresni a leginkább neki valót.

1. óta magyar nyelvterületen is működik internetes lelkigondozói szolgálat, melyben a három történelmi egyház lelkészei vesznek részt. Honlapuk a http://lelkigondozas.kereszteny.hu címen érhető el. Nekik persze nincsen akkora forgalmuk, mint németországi társuknak. Mégis nagyon fontos, hogy egy ilyen szolgálat elérhető legyen azok számára, akik igénylik. Hiszen hazánkban az egyházaknak a világhálón való jelenléte elsősorban a honlapokon történő információszolgáltatásra korlátozódik. Nem szabad azonban megállni ezen a szinten, hanem súlyt kell helyezni arra, hogy az egyháznak a külvilághoz való hozzáállása más, mint egy világi szervezeté. Élni kell azzal a lehetőséggel, amely az internet párbeszédes jellegéből adódik, azaz kétoldalúvá kell formálni a kapcsolatot - méghozzá olyan területen, ahol a kereszténységnek valóban lényeges mondanivalója van. A lelkigondozás megfelelő terepet kínál erre, mivel az internet használóját a maga emberi mivoltában szólítja meg, nem pusztán "felhasználóként".

Bogdányi Gábor

::Nyomtatható változat::