Evangélikusok
Pokolvonat
A beteg felnyögött, hogy éhes.
A vaksötét másik felén
rekedt hang szólt: "Legalább neki
adj egy szeletet a cipóból!"
"Csak a feléből, pajtás. A többit
már levágták rólam - szólt a cipó-sáfár -,
indítom a maradék felét."
Azt hitte, mélyen alszom. De én
a marhavagon kattogása közben
arasznyiról hallottam szuszogását,
ahogy magába rágta a "segélyt".
Akkor se szóltam, amikor reggel
a beteg hulláját is kitették.
Ketten maradtunk élve. Negyven éve!
S bárhol, bármikor robog a pokol,
a mindenkori "cipós" sikerrel megjelenik...
Látjátok, feleim...
Látjuk.
Tudod-e te vagy én,
hogy a huszadik vagy ötszázadik
éj-sugallat teszi nyílt parancsba
a nyüszítő önféltés elsőbbségét,
hogy halálosan magunkra szavazzunk?
Mindegy, miért! "Csak én megmaradjak!"
("Lejegyezte" 1985-ben: Bodrog Miklós)