Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A beteg felnyögött, hogy éhes.

A vaksötét másik felén

rekedt hang szólt: "Legalább neki

adj egy szeletet a cipóból!"

"Csak a feléből, pajtás. A többit

már levágták rólam - szólt a cipó-sáfár -,

indítom a maradék felét."

Azt hitte, mélyen alszom. De én

a marhavagon kattogása közben

arasznyiról hallottam szuszogását,

ahogy magába rágta a "segélyt".

Akkor se szóltam, amikor reggel

a beteg hulláját is kitették.

Ketten maradtunk élve. Negyven éve!

S bárhol, bármikor robog a pokol,

a mindenkori "cipós" sikerrel megjelenik...

Látjátok, feleim...

Látjuk.

Tudod-e te vagy én,

hogy a huszadik vagy ötszázadik

éj-sugallat teszi nyílt parancsba

a nyüszítő önféltés elsőbbségét,

hogy halálosan magunkra szavazzunk?

Mindegy, miért! "Csak én megmaradjak!"

("Lejegyezte" 1985-ben: Bodrog Miklós)

::Nyomtatható változat::