Egyházunk egy-két hete

"Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet..." - hittanórára való készülés közben vagy az órára belépve olykor eszembe jut a jól ismert sláger első sora. Mert a hittannak van "tan" része, amely valóban tényekről, történetről, személyekről és tanításról szól. De ott van a "hit" is: elsősorban abban a motivációban, amely arra indít, hogy mégis megkíséreljük elmondani azt, amire valóban nincsen szó, amit a mi emberi mondataink csak töredékeiben ragadhatnak meg.

Személyes hitünk nemcsak a tartalomban, de abban is megjelenik, ahogyan átadni, tanítani, közvetíteni szeretnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hitet nem mi adjuk, de ránk nehezedik annak felelőssége is, hogy rosszul megválasztott módszereinkkel esetleg mi magunk akadályozhatjuk meg gyermekeinknek az élő Istennel való találkozását.

Tudjuk, rajtunk kívül vannak még sokan olyanok, akik a hogyan kérdésével nap mint nap megküzdenek. A hittan tanításának is vannak jól bevált, kipróbált eszközei, pedagógiai módszerei. Ezeket többé-kevésbé mindannyian alkalmazzuk, éppen ezért új lendületet ad, ha megoszthatjuk tapasztalatainkat, vagy ha mások ötleteivel gazdagodhatunk. Ezért is jelent olyan sokat számunkra az, ha találkozhatunk.

A "Hogyan mondjam el...?" címkét viselő "fiókomba" ez után a továbbképzés után új gondolatok, élmények, módszerek kerültek. Melléjük néhány név és cím, pár jegyzetlap...

T. K.