Keresztutak
Családi ügyek - pasztorálpszichológiai megközelítésben
Hogyan működik a család? Mire használja a család a vallást? Melyek a családon belüli erőszak lélektani vonatkozásai? Hogyan betegít meg a család? Milyen speciális kihívásokkal kell szembenézniük a lelkészcsaládoknak? Íme néhány kérdés ízelítőül azok közül, amelyek kapcsán közös gondolkodásra gyűltek egybe a résztvevők a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) pasztorálpszichológia szakának és a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének II. szimpóziumán, 2004. március 4-5-én Debrecenben.
A tanácskozás megrendezésére az adott alkalmat, hogy a DRHE pasztorálpszichológia szakirányú továbbképzésének immár a második végzős évfolyama kapta kézhez oklevelét. A tudományos munka befejeztével 5-én délután került sor a diplomaosztó ünnepélyre.
Az ökumené szellemében működő pasztorálpszichológia szak már a kezdetektől lehetőséget biztosított a különböző felekezetekből érkező lelkészek továbbképzésére. A közösség gazdagodását elősegítő sokszínűség volt jellemző az idei szimpózium résztvevőire is: református, evangélikus, metodista, adventista lelkészek, szociális munkások, orvosok, pszichológusok, egyetemi hallgatók voltak jelen. A DRHE zsúfolásig megtelt díszterme, a nagyszámú hallgatóságnak a műhelymunkában való aktív részvétele bizonyította az élénk érdeklődést a "családi ügyek" iránt.
A szervezők gondoskodtak arról, hogy a témát a lehető legsokoldalúbban dolgozzák fel, így inspirálva a résztvevőket a kérdések továbbgondolására, a különböző szempontok mérlegelésére. Szó esett például a család mint intézmény történetéről a többgenerációs patriarchális nagycsaládtól napjainkig, de szerepet kapott a teológiai, bibliai megközelítés is, valamint a válás és újraházasodás problémaköre, a családterápia és a gyülekezeti lelkigondozás kapcsolata, a családi ünnepek és rítusok jelentősége, terápiás hatása, a családon belüli erőszak kérdésköre, továbbá a család és a hivatás konfliktusa.
Dr. Hézser Gábor, a németországi Bétheli Teológiai Főiskola Lelkigondozói Intézetének szupervizora, a debreceni pasztorálpszichológiai szakirányú továbbképzés egyik megalapítója és állandó oktatója előadásának címében feltette a kérdést: "Hogyan működik a család?" Természetesen nincs olyan csodálatos elixír, olyan "használati utasítás", amelynek ismeretében minden felmerülő probléma megoldható lenne. A témával foglalkozó szakemberek azt tudják elmondani, ami szerintük válasz lehet a kérdésre. Az egyik meghatározó iskola például döntő jelentőséget tulajdonít annak, hogy a családot alapítók milyen háttérrel rendelkeznek, tehát ők maguk milyen családban nőttek fel. Ezért a házasságkötéskor nem csupán két ember kapcsolja össze az életét, hanem két különböző családi rendszer, a maga áttekinthetetlenségével. Nem meglepő tehát, hogy ebből a bonyolult szövevényből már a kezdetektől feladatok, nehézségek, konfliktusok sokasága származhat.
Dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, gyakorlati teológiai professzor előadásában a lelkészcsaládok életében jelentkező speciális kihívásokra hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta többek között, hogy a családi élet intimitásának megőrzése különösen nehéz feladat a lelkészi hivatásban állók számára. A korábbi lelkészgenerációk tanítása és gyakorlata a mai helyzetben, a megváltozott életkörülmények szorításában már nem követhető, ha egészségesek és felelősségteljesek akarunk maradni. Például a szállóigévé vált "24 órás lelkészi szolgálat" egy évtizedekkel korábbi, lényegesen lassúbb élettempónál lehetett a lelkészi hivatás iránti elkötelezettség kifejezése, megfogalmazása, ma azonban elviselhetetlen terhet jelent azoknak a lelkészcsaládoknak vagy akár az egyedül élő lelkészeknek és lelkésznőknek, akik ezen elv szerint próbálják élni mindennapjaikat.
A szimpózium szervezői nyár elejére tervezik az előadások szerkesztett változatának közreadását. Hiszem, hogy ez a kiadvány - akárcsak a szimpózium teljes programja - hozzájárul ahhoz, hogy a "családi ügyeket" mélyebben megértsük, és az időnként felmerülő problémákat, válságokat ne csupán sorscsapásnak tekintsük, hanem a fejlődés esélyét és az élet jelét is észrevegyük és észrevetessük bennük.
Gömböcz Elvira