Evangélikusok

Midőn a� népek ősi szent jogáért,

Mellyet a szívökbe Isten írt vala,

Vérontva küzdnek, mígnem felderül

A� szabadságnak teljes nappala:

A� diadalmi énekek zajára

Önként nyíl a� kebel buzgó imára,

�S buzgó imája így hangzik nemünknek:

Dicsőség légyen a� mi Istenünknek!

Dicsőség légyen a mi Istenünknek,

A� mi győzelmünk több mint emberi:

Egy hosszú század, azt mit egy szökő nap

Adott, előbb álmodni sem meri;

Mert tőrében a� hosszas szolgaságnak

Nem volt reménye többé a� világnak,

De eljött Isten, szól a� Biblia,

Midőn a� szükség legnagyobb vala.

�S kik nem hitték, hogy ő a� nép szavában,

Ítéletet jött légyen tartani,

Földön futókká tette �s trónjaikról

Imát tengerre űzte mondani,

De kik hittek és hajtottak szavára,

Megtartá őket népeik javára;

�S elszélesztvén a� zsoldos lelkeket,

Néphűséggel edzé meg széköket.

Üdv a� királynak, nemzetünk Urának,

Ő hitt Istennek és hitt népinek,

�S a� mint még meg nem szégyenült soha,

Ki hitt Istennek és igéinek:

Úgy - és ez legyen összes jelszavunk -

Hogy hitt nekünk, ne bánja meg Urunk,

Hitet hitért, életben és halálban

A� jövendőnek minden századában.

Hitet hitért, a� jelen mámorában,

Melly boldogít, de könnyen tántorít,

Hogy a� józanság lelkével kegyeljük

A� szabadságot, melly most bátorít,

�S ha szent hajlékát majdnem béavatjuk,

�S az áldozatnak gyümölcsét aratjuk:

Imája hasson égig nemzetünknek,

Legyen dicsőség a� mi Istenünknek.

Székács József (Egyházi és iskolai lap - 1848. március 19.)