Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 11 - Heti útravaló

Élő víz

Heti útravaló

Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62)

Böjt harmadik hetében az Útmutató reggeli igéi Jézus követésének feltételeiről, a tanítványság jellemző vonásairól adnak tájékoztatást. Vegyünk most részt ezen a képzeletbeli "távoktatáson", hogy megalapozott ismeretek birtokában helyesen tudjunk válaszolni Jézus hívására: "Kövess engem!" (Lk 9,59) A felvételi vizsga első "rostáját" a heti vezérige követelménye jelenti. Az egyedüli jó megoldást a "szemek vasárnapjának" névadó zsoltárverse tartalmazza: "Szemem állandóan az Úrra néz." (Zsolt 25,15) Csak így tudjuk teljesíteni Pál hétköznapi "házi" feladatát: "Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei." (Ef 5,1) Ez a szeretetben, tisztaságban és világosságban zajló mindennapi életfolytatásban jut kifejezésre. Az önmegtagadás és kereszthordozás vizsgáján három akadályt kell legyőznie a leendő tanítványnak: Jézusnál nem szerethetjük jobban még a hozzánk legközelebb állókat, sőt saját magunkat sem. A vagyonunk sem lehet fontosabb annál, mint hogy saját keresztünket hordozva őutána menjünk (Lk 14,25-35).

Az "aki nincs ellenünk, az mellettünk van" jézusi alapelv szerint mindenki tanítvány, aki Jézus nevében végzi szolgálatait, és senkit sem botránkoztat meg, senkit sem csábít bűnre. Inkább a saját teste ellen fordul, hogy ne kerüljön a gyehennára (a pokolra) az egész élete (Mk 9,38-47).

"Van szemetek, és mégsem láttok?" (Mk 8,18) - kérdezi Jézus, hogy rádöbbentsen arra: a tanítvány nem lehet vak az ő csodáinak a meglátására és isteni hatalmának a felismerésére. A tizenkét tanítvány kiküldése előtti útbaigazításkor Jézus megismétli az önmegtagadás és kereszthordozás hétfői "tananyagát", melyet azzal egészít ki, hogy "aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt" (Mt 10,39). Ez bizony az emberi logikának ellentmondó kijelentés, ezért - mint a tanítványság legfontosabb előfeltételét - Jézus megismétli: "Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt." (Lk 17,33) Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, hogy "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20)! Azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik, bizony az öröklét lesz a tét! S akkor válik nyilvánvalóvá az is, hogy Krisztus bensőséges ismeretére, a vele való személyes kapcsolatra eljutott-e a tanítvány, hiszen ez Jézus követésének a végcélja. A tanítványképző "távoktatás" végén "felelnünk" kell: "Jézus hív: >>Jertek énutánam!<< / Hűségesen kövessetek! (...) Kövessük őt, a drága Mestert / Szent nyomdokában járhatunk." (EÉ 438,1.5)

G. A.