Napról napra

Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja. Zof 1,7 (1Pt 4,7; Jn 12,20-26; 2Kor 1,3-7; Zsolt 132) Csend legyen! - nem egy eszköztelen, ötletszegény pedagógus kétségbeesett kiáltása ez. Bár a prófétának minden oka meglett volna arra, hogy alázatra intse a népet, ez mégsem csupán az ő emberi igyekezete. Isten szava ez, és mint ilyen, teremtő szó. A "legyen" mindig isteni cselekedetet hordoz. Ő valóban meg is teremti a csendet azokban, akik előtte állnak. Megvan az ideje a kérdezésnek, még a vitatkozásnak is, de megvan az ideje a csendnek, az ész és a szív meghódolásának. Isten nem akar elnémítani, megengedi, hogy kimondjuk, ami kimondható, azután megteremti bennünk a békesség, az alázat csendjét.

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119,105 (ApCsel 4,29; 5Móz 8,2-10; Mk 12,37b-40) A többsávos utakon gyakori a sávlezárás, akár baleset, akár útjavítás miatt. Ilyenkor a sötétben autózóknak futófények jelzik a kikerülési irányt. Ezeknek a fénypontoknak nem az a céljuk, hogy esztétikai élményt nyújtsanak: életmentőek, és a haladást segítik. Az úton lévő fénypont segít kikerülni a csapdát, a kátyút, bemérni a következő lépést. Isten igéjénél nincs jobb, megbízhatóbb jelzőfény.

Az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. 1Kor 3,17 (Zsolt 31,24a; Jób 9,14-23.32-35; Mk 12,41-44) A zárt templomajtóknak nincs pozitív üzenetük. Szükségszerű, hogy óvjuk értékeinket, mégis szomorú látványt nyújtanak. Nekünk - mint Isten templomainak - azonban nem kell bezárva tartani magunkat. Ha Jézust hordozzuk, akkor az ő templomai vagyunk. Szabadok lehetünk a nyíltságra, az őszinteségre, hadd látszódjanak rajtunk Jézus jellemvonásai. Ő nem ellopható, tönkretehető érték, mint épületeink műkincsei. Jézust nem kell elzártan óvni, védeni, biztosítani. Ne ítéljük őt sínylődésre életünk félhomályában. Merjünk nyitott szemmel, füllel, kézzel élni.

Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. 2Kor 5,19 (Ez 37,26a; Jn 15,9-17; Mk 13,1-13) Az elsimítás, a dolgok elnagyolt rendezése nem szerepel Isten eszköztárában. Ő nem lépi át, nem söpri szőnyeg alá a bűnöket. Aprólékosan és fájdalmasan elrendezi őket úgy, hogy minden egyes vétkünket Fiának tulajdonítja. Jézus pedig - bár nem volt könnyű számára - vállalta ezt a terhet. Ez békességünk, kiegyensúlyozott emberi kapcsolataink záloga.

Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. Ézs 38,19b (Kol 3,21; 2Kor 4,11-18; Mk 13,14-23) "Isten nincs, Isten büntet, jön a gonosz krampusz és elvisz" - sokszor ebből áll a tisztelt felnőttek üzenete a fiak felé. S mivel a zsenge korban felszívott tudás maradandó és sokszor életre szóló, ez a torz istenkép (pontosabban "istentelenség") meg is marad. A hűséges Istenről elhintett üzenetek, tapasztalatok szintén maradandóak a gyermekfejekben. Az Isten szeretetéről szóló információk csíraképesek: kihajtanak és felnőnek, amikor erre ifjainknak a legnagyobb szükségük lesz.

Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Mt 6,24 (1Sám 12,20-21; Jn 10,17-26; Mk 13,24-27) Szolgálni vagy használni? - ez a döntő kérdés. A jólét szolgái használni kívánják Istent saját céljaik elérésében. Isten szolgái hálával élnek mindazzal, ami az övék, nem hagyják ki azonban az adás, a továbbadás előre elkészített lehetőségeit sem. Ha a pénz használ engem, én akarom használni Istent. Ha Isten használ engem, laza kötelékkel, világos célokkal kezelem a rám bízott vagyont.

Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött. Mk 6,7 (1Sám 17,37b; Jn 14,15-21; Mk 13,28-37) Olyan kevesen voltak a tanítványok! Nem lett volna hatékonyabb egyesével kiküldeni őket mindjárt tizenkét irányba? Ez a száraz és számító gondolkodás távol áll Jézustól. Neki éppoly fontos tanítványai útja, közérzete, fejlődése, mint az evangélium terjedése. Magányos útjain az embernek rögeszméi támadhatnak, mártírnak, üldözöttnek érezheti magát, elveszítheti a lelkesedését. A kettesével járás azonban remek lehetőséget kínál az alkalmazkodásra, az összecsiszolódásra, gondolataink helyrebillentésére, egymás erényeinek és gyengéinek felfedezésére. Ne akarjunk mindent egyedül végezni. Ez legalább annyira önző, mint amennyire szánalmat ébresztő dolog! Ugyanakkor vegyük észre azt, aki egyedül hordoz többszemélyes terheket!

Bálint Józsefné