Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2004
- 12
- Új nap - új kegyelem
Napról napra
Hozzászólás a cikkhez
Új nap - új kegyelem
Csend legyen az én Uram, az Úr elõtt! Mert közel van az Úr napja. Zof 1,7 (1Pt 4,7; Jn 12,20-26; 2Kor 1,3-7; Zsolt 132) Csend legyen! - nem egy eszköztelen, ötletszegény pedagógus kétségbeesett kiáltása ez. Bár a prófétának minden oka meglett volna arra, hogy alázatra intse a népet, ez mégsem csupán az õ emberi igyekezete. Isten szava ez, és mint ilyen, teremtõ szó. A "legyen" mindig isteni cselekedetet hordoz. Õ valóban meg is teremti a csendet azokban, akik elõtte állnak. Megvan az ideje a kérdezésnek, még a vitatkozásnak is, de megvan az ideje a csendnek, az ész és a szív meghódolásának. Isten nem akar elnémítani, megengedi, hogy kimondjuk, ami kimondható, azután megteremti bennünk a békesség, az alázat csendjét.
Lábam elõtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119,105 (ApCsel 4,29; 5Móz 8,2-10; Mk 12,37b-40) A többsávos utakon gyakori a sávlezárás, akár baleset, akár útjavítás miatt. Ilyenkor a sötétben autózóknak futófények jelzik a kikerülési irányt. Ezeknek a fénypontoknak nem az a céljuk, hogy esztétikai élményt nyújtsanak: életmentõek, és a haladást segítik. Az úton lévõ fénypont segít kikerülni a csapdát, a kátyút, bemérni a következõ lépést. Isten igéjénél nincs jobb, megbízhatóbb jelzõfény.
Az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. 1Kor 3,17 (Zsolt 31,24a; Jób 9,14-23.32-35; Mk 12,41-44) A zárt templomajtóknak nincs pozitív üzenetük. Szükségszerû, hogy óvjuk értékeinket, mégis szomorú látványt nyújtanak. Nekünk - mint Isten templomainak - azonban nem kell bezárva tartani magunkat. Ha Jézust hordozzuk, akkor az õ templomai vagyunk. Szabadok lehetünk a nyíltságra, az õszinteségre, hadd látszódjanak rajtunk Jézus jellemvonásai. Õ nem ellopható, tönkretehetõ érték, mint épületeink mûkincsei. Jézust nem kell elzártan óvni, védeni, biztosítani. Ne ítéljük õt sínylõdésre életünk félhomályában. Merjünk nyitott szemmel, füllel, kézzel élni.
Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. 2Kor 5,19 (Ez 37,26a; Jn 15,9-17; Mk 13,1-13) Az elsimítás, a dolgok elnagyolt rendezése nem szerepel Isten eszköztárában. Õ nem lépi át, nem söpri szõnyeg alá a bûnöket. Aprólékosan és fájdalmasan elrendezi õket úgy, hogy minden egyes vétkünket Fiának tulajdonítja. Jézus pedig - bár nem volt könnyû számára - vállalta ezt a terhet. Ez békességünk, kiegyensúlyozott emberi kapcsolataink záloga.
Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hûséges vagy. Ézs 38,19b (Kol 3,21; 2Kor 4,11-18; Mk 13,14-23) "Isten nincs, Isten büntet, jön a gonosz krampusz és elvisz" - sokszor ebbõl áll a tisztelt felnõttek üzenete a fiak felé. S mivel a zsenge korban felszívott tudás maradandó és sokszor életre szóló, ez a torz istenkép (pontosabban "istentelenség") meg is marad. A hûséges Istenrõl elhintett üzenetek, tapasztalatok szintén maradandóak a gyermekfejekben. Az Isten szeretetérõl szóló információk csíraképesek: kihajtanak és felnõnek, amikor erre ifjainknak a legnagyobb szükségük lesz.
Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Mt 6,24 (1Sám 12,20-21; Jn 10,17-26; Mk 13,24-27) Szolgálni vagy használni? - ez a döntõ kérdés. A jólét szolgái használni kívánják Istent saját céljaik elérésében. Isten szolgái hálával élnek mindazzal, ami az övék, nem hagyják ki azonban az adás, a továbbadás elõre elkészített lehetõségeit sem. Ha a pénz használ engem, én akarom használni Istent. Ha Isten használ engem, laza kötelékkel, világos célokkal kezelem a rám bízott vagyont.
Jézus magához hívta a tizenkettõt, és kiküldte õket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött. Mk 6,7 (1Sám 17,37b; Jn 14,15-21; Mk 13,28-37) Olyan kevesen voltak a tanítványok! Nem lett volna hatékonyabb egyesével kiküldeni õket mindjárt tizenkét irányba? Ez a száraz és számító gondolkodás távol áll Jézustól. Neki éppoly fontos tanítványai útja, közérzete, fejlõdése, mint az evangélium terjedése. Magányos útjain az embernek rögeszméi támadhatnak, mártírnak, üldözöttnek érezheti magát, elveszítheti a lelkesedését. A kettesével járás azonban remek lehetõséget kínál az alkalmazkodásra, az összecsiszolódásra, gondolataink helyrebillentésére, egymás erényeinek és gyengéinek felfedezésére. Ne akarjunk mindent egyedül végezni. Ez legalább annyira önzõ, mint amennyire szánalmat ébresztõ dolog! Ugyanakkor vegyük észre azt, aki egyedül hordoz többszemélyes terheket!
Bálint Józsefné
::Nyomtatható változat::
|