A hét témája

SZUBJEKTÍVEN

Természetesen nem írhatok a kívülálló, el nem kötelezett személy tárgyszerű, hűvös stílusában. Nem tagadhatom: a tervezett új rendet a vele kapcsolatos, a fóti kántorképzőben átélt személyes élményeim, tapasztalataim ellenére sem javaslom kizárólagos liturgiaként. Teológiai alapkérdések tisztázatlansága, egyháztörténeti múltunk sajátosságai, gyülekezeti tagjaink zömének ellenállása - komolyan és minél kevesebb indulattal újra meg újra átgondolandó kérdések. Mégis: e rövid reflexió címe a realitások komolyan vétele közepette is bennem élő várakozást fogalmazza meg. A tervezett új liturgiát szorgalmazók és ellenzők részéről eddig is elhangzott, zömében tárgyszerű és korrekt vélemények mellett sajnos néhány disszonáns, bántó felhang, át nem gondolt, elhamarkodott, nem eléggé körültekintő lépés tette darázsfészekké a témát. Ugyanakkor reménységem nem csalt meg: az EvÉlet-fórumon javarészt érdemi, tartalmas és konstruktív vélemények hangzottak el mindkét oldalról.

Az együttlét alaphangját Gáncs Péter püspök áhítata adta meg. Valóban nem az istentisztelet formája, hanem tartalma a döntő. A felszólalóknak többnyire sikerült is tárgyszerűen és higgadtan fogalmazni. Ezt erősítette, hogy mind a Liturgiai Bizottság, mind az új rendet kritizálók, ellenzők részéről egyértelműen elhangzott: az új liturgia alkotói és védelmezői, illetve elemzői és elutasítói között a különbség nem egyházunk iránti szeretetükben rejlik. Nem az új liturgiát alkotók szándékát vagy magukat az alkotók személyét éri a kritika, hanem munkájuk eredményét. A tárgyszerű vita mellett azonban azt sem lehetett véka alá rejteni, hogy az új liturgiával kapcsolatos vita tüzét más, megoldatlan, kezeletlen feszültségek is szítják. A - mindkét oldalon tapasztalható - korrekt eszmecserére való törekvés megbecsülésre méltó erőfeszítése sem volt elég ahhoz, hogy megannyi lefojtott feszültség feltörését megakadályozza. Valóban fontos kérdés az istentiszteleti élet rendjének mikéntje, de ez csak egyike azoknak a legalább ennyire fontos és megoldatlan kérdéseknek, melyek egyházi életünk hétköznapjait teológiai, erkölcsi és anyagi értelemben is erodálják.

Történt-e előremutató lépés? Igen, hiszen Ittzés János püspök felolvasta az "Üzenet egyházunk népéhez" című, mindhárom püspök által aláírt iratot. Az üzenet részben a megnyugtató és feszültséget oldó, egyházunk népének szavára figyelő testvéri és püspöki felelősség hangján szól arról, hogy a bevezetendő új rend egyházunk egyik hivatalos istentiszteleti rendje lesz. Az új rend kizárólagos, a jelenlegi rendet leváltó eltörlését ellenzőknek tehát sikerült elérniük, hogy megmaradhasson alternatívaként a jelenlegi rend. A Liturgiai Bizottság munkája pedig nem vész kárba, hiszen az istentiszteleti életet gazdagítani szándékozó új liturgia bevezetése - megfelelő és a törvényeinket figyelembe vevő előkészítés után - szintén lehetővé válik. Viszont kiderült, hogy komoly és alapos teológiai kérdések is elhangzottak a tervezett új renddel kapcsolatban, melyeket dr. Reuss András, hittudományi egyetemünk dogmatikaprofesszora vázolt föl egyszerűen és meggyőzően. Erre azért rendkívül fontos figyelni, mert - ahogy Szemerei János is elmondta előadásában - "a teológiai alapok dolgában nem az emberi ízlés, nem a többségi vélemény, hanem Isten Igéje az irányadó". A próbagyülekezetek munkájának folytatására való biztatás azonban a megfogalmazódó teológiai kérdések tisztázása előtt más kérdéseket is felvet. Kísérletezni, próbálni, kiérlelni természetesen lehet és szabad - de mihamarabb szükséges a perdöntő teológiai alapok tisztázása. Örömmel hallottuk Ördög Endre bejelentését, hogy dr. Reuss András professzort bevonják a bizottság munkájába.

Miben nem sikerült elég nagyot előrelépni? Még mindig türelmetlenek vagyunk egymással. A Liturgiai Bizottság az ellenzőkkel, a "szakértők" és az "amatőrök" egymással. A "szakértők" még mindig nem eléggé figyelnek a mögöttünk lévő egyháztörténeti múlt nem kellemes, nem szerencsés, de tényként tudomásul veendő eredményére: az új liturgiát ellenzők zöme nem szűkkeblűségből és tudatlanságból képtelen azonosulni a számára katolicizmust jelentő liturgiai elemekkel. Hasonlóképp a lelkészek jelentős része nem lustaságból és érdektelenségből fogalmazza meg kritikáját, hogy a tanulás-tanítás fáradságos folyamatát megússza. Ugyanakkor többen - lelkészek és nem lelkészek egyaránt - más, vélt vagy valós gondok, nyűgök, bajok feszültségének porát is az új liturgián és a Liturgiai Bizottság egyes tagjain verik el.

Darázsfészek, de érdemi párbeszéd. Ezt éltük át sokan a fórumon. Gondolkodjunk, küzdjünk, imádkozzunk tovább együtt azért, hogy a lényeg: az igében és szentségekben köztünk lévő Krisztus lényeg maradjon! És ennek következtében az egymás iránti (a kritikák közepette is meglévő) nyitottság és szeretet is láthatóvá váljon - ne csak a nyilatkozatok papírján és a levelek megszokott záróformulájában...

Kovács László