Evangélikusok

Az országos iroda szigorú szabályok szerint működő hivatal, de mindenekelőtt egyházi intézmény. Az itt dolgozók közel egynegyede teológiát végzett lelkész, ahogyan az irodaigazgató, ifj. Hafenscher Károly is az. Hivatalba lépésekor úgy fogalmazott: lelkipásztorként szeretné vezetni a rábízottakat, és gyülekezetének tekinti azt a félszáz embert, aki napi nyolc órában itt dolgozik.

Miben nyilvánul meg az, hogy ez a munkahely "más"? Abban, hogy itt nagy súlyt fektetnek a közösségépítésre, a munkatársak lelki életére. Erről tanúskodnak a rendszeres alkalmak és a különféle ünnepek, hagyományok is.

Minden egyes munkahét reggeli áhítattal kezdődik, melyen a házban dolgozó lelkészek szolgálnak felváltva. A néhány perces elcsendesedés, imádság, éneklés segít abban, hogy ráhangolódhassunk az előttünk álló feladatokra, illetve abban, hogy a lényeget, Krisztust soha ne tévesszük szem elől. A rohanás, a határidők, a gondok lerakhatók annál, aki szüntelenül magához hív, aki nemcsak a vasárnapnak, hanem minden napnak az Ura.

Adventben természetesen az áhítatoknak is bensőségesebb a hangulatuk: adventi koszorúval, égő gyertyával tesszük meghittebbé az alkalmakat.

A karácsony előtti utolsó munkanapon terített asztalnál, feldíszített fa mellett, közösségként ünneplik a munkatársak a Megváltó születését, és áhítattal, verssel, novellával hangolódnak rá az ünnepre. Ilyenkor egy kis személyes, "munkamentes", kötetlen beszélgetésre is jut idő.

Az új esztendő első hivatalos munkanapja újévi köszöntéssel kezdődik. Ez az az egyetlen olyan alkalom az évben, amelyet nem szűk körben, hanem az országos egyház valamennyi tisztségviselőjével együtt, a püspökökkel, az országos felügyelővel, a püspöki hivatalok munkatársaival közösen rendez az iroda.

Húsvét előtt átrendeződik a tanácsterem, s egy órára kápolnává alakul... Az asztalok eltűnnek, nagy kört formálunk, és a középpontba feszület, égő gyertya, tavaszi virágcsokor, úrvacsorai edény kerül. Nagycsütörtökön úrvacsorai istentisztelettel emlékezünk meg Krisztus haláláról és feltámadásáról.

Végül, de nem utolsósorban szólni kell egy új - de a kedvező fogadtatás miatt valószínűleg hagyománnyá váló - programról, a tavaszi (vagy kora őszi) kirándulásról. Ha már (még) szép az idő, az iroda munkatársai egy hétvégére "megszállják" egyházunk Balaton-parti konferencia-központját. Bizonyára az idei együttlét is lehetőséget teremt a közösségépítésre, egymás jobb megismerésére, az Ige melletti elcsendesedésre és feltöltődésre.