Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az országos iroda szigorú szabályok szerint mûködõ hivatal, de mindenekelõtt egyházi intézmény. Az itt dolgozók közel egynegyede teológiát végzett lelkész, ahogyan az irodaigazgató, ifj. Hafenscher Károly is az. Hivatalba lépésekor úgy fogalmazott: lelkipásztorként szeretné vezetni a rábízottakat, és gyülekezetének tekinti azt a félszáz embert, aki napi nyolc órában itt dolgozik.

Miben nyilvánul meg az, hogy ez a munkahely "más"? Abban, hogy itt nagy súlyt fektetnek a közösségépítésre, a munkatársak lelki életére. Errõl tanúskodnak a rendszeres alkalmak és a különféle ünnepek, hagyományok is.

Minden egyes munkahét reggeli áhítattal kezdõdik, melyen a házban dolgozó lelkészek szolgálnak felváltva. A néhány perces elcsendesedés, imádság, éneklés segít abban, hogy ráhangolódhassunk az elõttünk álló feladatokra, illetve abban, hogy a lényeget, Krisztust soha ne tévesszük szem elõl. A rohanás, a határidõk, a gondok lerakhatók annál, aki szüntelenül magához hív, aki nemcsak a vasárnapnak, hanem minden napnak az Ura.

Adventben természetesen az áhítatoknak is bensõségesebb a hangulatuk: adventi koszorúval, égõ gyertyával tesszük meghittebbé az alkalmakat.

A karácsony elõtti utolsó munkanapon terített asztalnál, feldíszített fa mellett, közösségként ünneplik a munkatársak a Megváltó születését, és áhítattal, verssel, novellával hangolódnak rá az ünnepre. Ilyenkor egy kis személyes, "munkamentes", kötetlen beszélgetésre is jut idõ.

Az új esztendõ elsõ hivatalos munkanapja újévi köszöntéssel kezdõdik. Ez az az egyetlen olyan alkalom az évben, amelyet nem szûk körben, hanem az országos egyház valamennyi tisztségviselõjével együtt, a püspökökkel, az országos felügyelõvel, a püspöki hivatalok munkatársaival közösen rendez az iroda.

Húsvét elõtt átrendezõdik a tanácsterem, s egy órára kápolnává alakul... Az asztalok eltûnnek, nagy kört formálunk, és a középpontba feszület, égõ gyertya, tavaszi virágcsokor, úrvacsorai edény kerül. Nagycsütörtökön úrvacsorai istentisztelettel emlékezünk meg Krisztus haláláról és feltámadásáról.

Végül, de nem utolsósorban szólni kell egy új - de a kedvezõ fogadtatás miatt valószínûleg hagyománnyá váló - programról, a tavaszi (vagy kora õszi) kirándulásról. Ha már (még) szép az idõ, az iroda munkatársai egy hétvégére "megszállják" egyházunk Balaton-parti konferencia-központját. Bizonyára az idei együttlét is lehetõséget teremt a közösségépítésre, egymás jobb megismerésére, az Ige melletti elcsendesedésre és feltöltõdésre.

::Nyomtatható változat::