e-világ
Energia biomasszából
A biomassza a szén, a kőolaj és a földgáz után a világ negyedik legnagyobb energiaforrása, egyben megújuló energiaforrás, melyet az emberiség már évezredek óta hasznosít energiahordozó (például tűzifa) formájában. A biomaszsza tág értelemben az élőlények és szerves anyagok összes térfogata vagy súlya. Az energiahordozó formájában felhasznált biomasszát gyakorlatilag az erdő- és mezőgazdasági melléktermékek, hulladékok képezik, valamint az energetikai célú növénytermesztés, azaz az energiaerdők és a szántóföldi energianövények termékei, amelyeknek jelentősége a többi megújuló energiaforrással együtt növekszik.
Az energiaerdők viszonylag igénytelen, gyorsan növő, nagy hozamú, nyárfa-, esetleg akác- és fűzfajokból álló erdők, amelyeknek a fáiból a kitermelés után tüzeléssel hőenergiát vagy ezt átalakítva villamos energiát nyerhetnek. A szántóföldi energianövények skálája széles: a gabonafélék, a hüvelyesek, a gyökeres és gumós növények, az olajnövények, a rostnövények és a fűfélék egyes fajai alkotják. Az egyes fajokra jellemzően a termelt növényeket eltüzelhetik, a bennük található keményítőt és cukrot alkohollá erjesztéssel, illetve az olajat észterezéssel üzemanyagként vagy fűtőanyagként használhatják. A növénytermesztés melléktermékeit kazánokban eltüzelhetik, vagy az állattenyésztés és -feldolgozás melléktermékeivel, hulladékaival keverve biogázt állíthatnak elő.
Általában az erjesztéssel, rothasztással, észterezéssel előállított energia nem gazdaságos, legalábbis nem térül meg rövid távon, és nagy beruházást igényel, bár vannak olyan sikeres ellenpéldák is, mint a biogázt termelő nyírbátori üzem. Elterjedését a szűkös anyagi forrásokon kívül a potenciális felhasználók ismereteinek hiánya is korlátozza. Fontos megemlíteni, hogy a melléktermékeket energiává alakítva kettős célt szolgálunk: az energiaellátáson kívül a hulladékkezelés és -elhelyezés problémáját is csökkentjük. Ez különösen az állati hulladékok és – a biogáz-előállításra szintén alkalmas – szennyvíziszapok esetében fontos.
Honnan ered a biomasszában rejlő energia? A biomassza-energiát a növények termelik. A napfény energiájának segítségével vízből és szén-dioxidból szénhidrátokat állítanak elő, amelyek beépülnek a növénybe. A biomassza tulajdonképpen feltételesen megújuló energiaforrás, mert a növényi növekedéshez és fejlődéshez szükséges víz- és tápanyagellátást csak megfelelő minőségű talaj képes biztosítani. Ezért fontos a termékenységének, szerkezetének a fenntartása, megújítása (ez ugyanis a növénytermesztés és a talajművelés során romlik).
A növények által megkötött és szerves szénné átalakított szén-dioxid a légkörből származik, és ugyanez szabadul fel az elégetéskor is, így a légkör összes szén-dioxid-koncentrációját a biomaszsza-energia felhasználása nem növeli. A fosszilis energiahordozók szintén a növények által előállított szerves szénből keletkeztek, de ezek a készletek évmilliók alatt jöttek létre. Ezt az emberiség mintegy két évszázad alatt égeti el, és az ily módon felszabaduló nagy mennyiségű szén-dioxid megbontja a kialakult egyensúlyt.
A felmérések szerint energetikai célú biomassza-termeléshez még nagyobb részarány mellett sem lenne szükséges Magyarországon újabb földterületeket bevonni, helyette inkább a jelenlegi területen kellene átalakítani a termelési szerkezetet. Ez azért fontos, mert sokan azt kifogásolják az energetikai célú biomassza-termelésben, hogy túl energiaigényes, és környezetszennyező növényvédőszer- és műtrágyahasználat jellemző rá. Ám azzal, hogy a földek egy kisebb részén élelmiszernövények helyett energianövényeket termesztenek, nem fognak több műtrágyát, illetve növényvédő szert felhasználni, így a környezetszennyezés sem nő. Azt viszont, hogy mit termesztenek, főleg a piac, illetve az éppen érvényben lévő támogatási rendszer befolyásolja. És hogy miért kellene a biomasszát támogatni? Azért, mert – amint már említettem – csökkenti például a keletkező hulladék mennyiségét, ezenkívül a bioüzemanyagok kevesebb szennyezőanyagot bocsátanak ki égéskor, így egészségesebb környezetet teremthetnek, illetve a mezőgazdaságból élőknek munkát, biztosabb megélhetést nyújtanak. Ezek az előnyök a termelők, illetve a biomasszát átalakító, feldolgozó, felhasználó üzemek számára nem vagy csak részben fejeződnek ki pénzben, s ez sokszor nem elég a gazdaságos működéshez. A gazdaságosságot viszont növelhetik az egyre kifinomultabb technológiák és a csökkenő készletek miatt növekvő fosszilisenergia-árak.
Ragályi Péter