Keresztény szemmel

Egy évvel ezelőtt anyák napján még nem tudtam, hogy három pici babát hordok a szívem alatt. Amikor először örülhettem felhőtlenül annak, hogy Isten meghallgatta a kérésünket, és végre gyermekeket várok, akkor döntöttem el, hogy egy év múlva anyák napja alkalmából köszönteni szeretném azokat, akik szintén nagyon vágynak egy kisbabára, az anyaságra, a családra.

Anyák napján természetes, hogy köszöntjük azokat, akik életet adtak nekünk. Szívet szorongató pillanatok, amikor pici gyermekek első rajzaikat adják át édesanyjuknak, és kedves kis versekkel köszöntik őket. Vagy amikor gyülekezetünkben minden anyák napja alkalmából egy piros virágot teszünk az oltárra a velünk lévő édesanyákért és egy fehéret a már eltávozottakért. A gyermekek örülnek, hogy köszönthetik anyukájukat, az édesanyák pedig könnyekkel küszködnek a meghatottságtól.

Ritkán gondolunk azokra, akik gyermek nélkül befelé sírnak. Olyan nőkre, akik egészségi problémák miatt nem tudnak teherbe esni, mert valamilyen születési rendellenesség akadályozza őket, vagy méhük betegség miatt nem tudja a kis embriót befogadni, esetleg férjük küszködik valamilyen problémával. Ritkán gondolunk azokra a nőkre, akik nem találtak még maguknak párt, hogy megosszák vele az életüket, és gyermeket vállaljanak. Pedig nem akármilyen anyák ők. Még meg nem született gyermekeikért folytatnak emberfeletti küzdelmet. Olyan odaadással, olyan kitartással vívják a harcukat, amely bizony túltesz sok édesanya küzdelmein.

Ma már a nőknek sokkal több lehetőségük van arra, hogy gyermeket vállalhassanak. Az orvostudomány korrigálni tud olyan problémákat, amelyek megnehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik a nő teherbe esését. Mégis vannak olyan esetek, amikor nagyon nehezen vagy éppen egyáltalán nem adatik meg a gyermekáldás. Évekig is elhúzódhat az orvosi kezelés, amely mindamellett, hogy komoly lelki megpróbáltatást jelent, rengeteg időt és anyagi áldozatot is követel. Az utolsó mentsvár, az örökbefogadás is többnyire éveket vesz igénybe.

A legtöbb családba egyszer csak megérkezik a baba. De ott, ahol csak várnak, várnak rá, egyre nehezebb, egyre fájdalmasabb lesz a várakozás. Orvosi vizsgálatok sora próbálja kideríteni, mi lehet a gyermekáldás hiányának az oka. És bármilyen fejlett is az orvostudomány, a magyar egészségügy megfelelő ellátás hiányában sokszor csak még nehezebbé teszi a gyermekvállalást. (Saját tapasztalatom szerint ha nálunk már évekkel korábban elvégzik az alapvető ellenőrző vizsgálatokat, hamarabb eredményt érhettünk volna el.)

Amikor a gyermekért küzdő család eljut egy meddőségi központba, akkor már jóval emberségesebb és szeretetteljesebb bánásmódban van részük. Szükség is van erre az emberségre, mert a pároknak akár évekig is kell várniuk, mire a babájuk megfogan. Ez pedig igazán embert és párkapcsolatot próbáló időszak. Hónapról hónapra szembe kell nézni a kudarc lehetőségével. A házastársaknak ezekben a nehéz időkben is el kell fogadniuk egymást, és sokszor el kell viselniük a környezetük nem kimondottan tapintatos hozzáállását.

A gyermekért való küzdelem időszakában és a nehéz terhesség során is megtapasztaltam, hogy mit jelent az, ha imádkozó közösség áll mellettem.

Imádkozzunk ezen a napon azokért a nőkért és asszonyokért, akik gyermeket szeretnének, és szívük minden vágya, hogy családjuk legyen. Imádkozzunk azért, hogy legyen türelmük, erejük, Istenbe vetett reménységük, hogy ne essenek kétségbe, hanem el tudják fogadni a küzdelmet és – ha kell – a kudarcot is.

Az életet az orvostudomány fejlődése mellett is egyedül Isten adhatja, legyen szó természetes gyermekvállalásról vagy orvosi segítséggel születő gyermekekről. A várakozás időszakában az ember azért küzd, hogy hinni tudja: Isten értelmet adhat azok életének is, akiknek nem adatik meg a gyermekáldás. Imádkozzunk azért, hogy el tudják fogadni Isten akaratát, és így is megtalálják az életük célját. De leginkább azért könyörögjünk, hogy Isten hallgassa meg a gyermekre vágyók imádságát.

Az én szememben a gyermekért, a családért küzdő nők is anyák. Olyan érzések, olyan kötődések vannak a szívükben, amelyekre csak a gyermekükért mindent vállaló édesanyák képesek. Köszöntsük most őket is anyák napján!

Isten adjon nekik erőt és kitartást ahhoz a szent küzdelemhez, amelyet a még meg nem született gyermekükért folytatnak. Szent és áldott célt tűztek ki maguk elé, mert a boldogságért, az életért küzdenek. Áldja meg őket Isten gyermekekkel, hogy minél előbb kiteljesedhessék az a szeretet, amelyet már most éreznek irántuk.

Pángyánszky Ágnes