Keresztutak
Újra köztéren áll az aradi Szabadság-szobor
Zala György csodálatosan szép aradi emlékműve méltó módon adózott 1848–49-es szabadságharcunk emlékének, amely – Petőfi szavaival élve – „világcsoda” volt. A közadakozásból készült szoborcsoportot az aradi vértanúk emlékére 1890. március 6-án állították fel először. 1919-ben, Erdély román megszállását követően azonban az új hatalom nem tűrte a főtéren álló kompozíciót. Darabjait megőrizték ugyan a pusztulástól, de köztérre nem kerülhetett. Az emlékművet hosszas egyeztetés után avatták fel most újra Aradon. Nem a régi, központi fekvésű helyen, hanem a meglehetősen viharvert állapotú, de hamarosan megújuló Tűzoltó téren, amelyet mostantól a Román–magyar megbékélés parkjának hívnak.
Erdély egész területéről, és Magyarországról is ünneplők tömege érkezett az ünnepségre, amelynek kezdetére a közeli református templom harangja adta meg a jelet.
A délutáni ünnepi hangversenyt a szépséges Kultúrpalotában tartották. A koncerten magyar zeneszámok csendültek fel Erkel Hunyadi László című operájának nyitányától Liszt Les preludes-jéig.
Az ünnepségen részt vettek az Aradon vértanúságot szenvedett tábornokok leszármazottai is, köztük az evangélikus dr. Szinnyei Katalin ötgyermekes orvos Székesfehérvárról és Csernovics Emília, a kelenföldi gyülekezet tagja (a Deák téri leánygimnázium egykori növendéke), aki Damjanich János szeretett menyasszonyának, Emíliának a rokona.
Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes összeállítása