Egyházunk egy-két hete

„Egy lángot adok, add tovább.” Reményik Sándor verse volt a mottója a Deák Téri Evangélikus Gimnázium idei találkozójának. Az eseményre a régi – hűséges, évente visszatérő – diákok mellett eljönnek s a műsorban zenével, szavalattal, énekkel szerepelnek az iskola jelenlegi, valamint már érettségizett növendékei is.

Az ez évi találkozó egyik fénypontja volt az államosítás előtti utolsó osztály szereplése, egyenruhában. Az egykori diákok a szót egymástól átvéve számoltak be szóban és dalban ennek a nehéz sorsú évfolyamnak a történetéről. Átélték a kitelepítést (nyolc osztálytársukat vitték el), az iskola államosítását és szétszóratásukat. Most lett volna érettségijük ötvenedik évfordulója, de ők itt már ballagni is csak úgy tudtak, hogy a különböző iskolákból titokban összehívott osztálytársak kézen fogva, koromsötétben járták az osztályokat, és halkan énekelték a közben betiltott, Ballag már a vén diák, illetve Gaudeamus igitur kezdetű hagyományos ballagási dalainkat. Talán éppen a nehéz közös múlt hatása, hogy ma is rendszeresen összejárnak.

Az esemény másik fénypontjának tekinthetjük, hogy az iskolamúzeum Tanár és tanítvány címmel két festőművész kiállításával járult hozzá a műsorhoz: volt tanárunk, Glock Klára (1896–1966) és tanítványa, Hajós Hollanda Éva képeivel. Glock Klára minden szépért rajongott; igen korán kezdett festeni (egy madarakat ábrázoló képe látható 12 éves korából). Balatoni, felvidéki, erdélyi élményei festményeken, gyűjtött népművészeti motívumai pedig iskolai kézimunkáinkon jelentek meg. Egész Nyugat-Európát bejárta, útjairól hazatérve többször rendezett otthonában önálló gyűjteményes kiállítást. 1917-től részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, 1923-ban örökös tagja lett az Országos Magyar Képzőművésznők Egyesületének. 1923-tól 1951-ig volt iskolánk tanára. Gyönyörű olaj önarcképén kívül akvarelljei, rajzai láthatók a tárlókban. Ő tervezte egyenruháinkat, évkönyveink címlapján pedig az általa alkotott jelképeink alatt örökké olvasható lesz a neve.

Hajós Hollanda Éva (a fentebb említett ünneplő osztály tagja), akit saját bevallása szerint Klári néni „szelíd kedvessége, türelme” irányított a festői pályára, művészi tanulmányait Fenyő A. Endre, Tamás Ervin, később Szőnyi István irányításával végezte. 1964 óta vesz részt csoportos tárlatokon, illetve szerepel egyéni hazai és külföldi kiállításokon (Tokióban, Bécsben, Lübeckben, Bernben stb.). Képei köz- és magángyűjteményekben is megtalálhatók. Egyik katalógusának bevezetőjében írja Bánffy György: „Művészete a természettel való mély és közvetlen kapcsolatról vall. Finom líraisága, erőteljes színei, a formák egyszerű tisztasága szinte észrevétlenül ragadja magával a nézőt. (…) Vásznairól belső derű, harmónia árad.” Célja, életfilozófiája: „Szeretném a természet emlékét megőrizni magamnak és másoknak, mielőtt tetőtől talpig betonba öltöztetnék.” Akvarelljei, szénrajzok, pasztellek és olajfestményeinek fotói láthatók a kiállításon. Ő egyébként nemcsak festő, hanem sokszoros aranyérmes sportoló is: az evezés többszörös magyar bajnoka. E sportról még ma sem tud lemondani: mint veterán evezős világbajnok tíz év alatt 17 aranyérmet hozott haza, a 30 éven felüliek olimpiáján 8 aranyérmet nyert.

Végül, de nem utolsósorban még egy fontos esemény: a fáradhatatlan Sztrokay Piroska néni, a „régiek” szeretett magyartanára két volt tanárunkat, Jeszenszky Ilonát és dr. Zelenka Margitot levélben – Szebik Imre püspök ajánlásával – Magyar Örökség Díjra terjesztette fel, az 1922-ben megalakított Szembé-vel (Szép Magyarsággal Beszélők Egyesületével), valamint a Kufsteinban 1937-ben felállított vörös márvány emléktáblával kapcsolatos érdemeikért. Ezt az „állampolgári ajánlást” a találkozón valamennyien aláírtuk, s ezzel iskolánk két tanára bekerült az Ezüstkönyvbe – ha a díjat megkapjuk, az Aranykönyvben is helyük lesz.

Kovács Mária

Regionális hozzárendelés: Deák Téri Evangélikus Gimnázium