Élő víz
Heti útravaló
Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1)
Húsvét ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli igéi olyan példákat és témákat hoznak elénk, amelyek arra késztetnek minket, hogy Isten csodáit megtapasztalva, új szívvel új éneket énekeljünk, mert új életet nyertünk Krisztusban. Az ő példája nyomán kezdhetjük így is hálaadó énekünket: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura…” (Mt 11,25) Pál így tanít: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon (…), és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kol 3,16–17) Gyakoroltuk-e már egymás intésének ezen formáit? Jakab hálaadó énekünk témájául egy sokszor elfelejtett és természetesnek vélt tényt javasol: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá.” (Jak 1,17)
Tanítványai dicsérő énekkel,
örvendezve köszöntötték a Jeruzsálembe bevonuló Jézust: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,38) Ezt a mai tanítványok is megtanulhatnák… A pogányok apostola csak olyan dolgokkal mer dicsekedni, amelyeket Krisztus tett általa „a pogányok megtéréséért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által” (Róm 15,18–19). A nyelveken való szólás gyakorlatáról ez Pál véleménye: „A gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (1Kor 14,19) Ezért mondja azt is: „dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is” (1Kor 14,15), hiszen az a célja, hogy ezáltal mások is épüljenek. Minden ének egyben imádság is. Jézusnak a Gecsemáné-kertben elmondott könyörgése az ő személyes, magányos imádsága volt: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat…” (Lk 22,42) Van-e nekünk is „testre szabott” kérésünk, hogy kísértésbe ne essünk?
Péter vallástétele szinte himnikus formában megfogalmazott személyes vallomás, amely Jézus sorsdöntő kérdésére – „Vajon ti is el akartok menni?” – hangzott el válaszul: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hiszszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,67–69)
Új énekekről olvastunk e héten. A sorsdöntő kérdés számunkra nem az, hogy milyen szépen tudunk énekelni, és mennyi új éneket ismerünk, hanem az, hogy Péter prózában előadott hitvallása vadonatújnak hangzik-e a számunkra, vagy egyes szám első személyben már mi is „eldadogtuk” ezt a mondatot az értünk is imádkozó Jézusnak? „Gyertek velünk még ma énekelni és örülni, / s megértitek ti is: olyan jó, / ha Jézus itt van velünk.” (EÉ 558)
Garai András