Napról napra

Hallgassatok rám, konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. Ézs 46,12–13a (2Kor 4,8; Mt 3,13–17; Róm 12,1–3/4–8/ Zsolt 89,1–19) Konok szív, az önigazság tévútjai, és mi rá a válasz? Közel van az Úr igazsága, hamar eljön szabadítása ideje. Ki képes Istenen kívül így válaszolni a keménységre, a mozdíthatatlan önfejűségre? Az Úr türelme, irgalma csodája, hogy nem veri fejünkhöz tévedéseinket, hanem kiszabadít önigazságunk csapdáiból, és továbbsegít.

Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak. Ef 5,19 (Zsolt 92,2–3; ApCsel 10,37–48; 1Kor 1,1–9) A száj és szív együtt szólaljon meg! A szív hálája legyen hangossá a száj dicséretén keresztül. A szív öröme, Istent magasztaló éneke jusson el a beszéd ajándékán keresztül másokhoz is.

Aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Mt 7,8 (Jer 29,13; Józs 3,9–17; 1Kor 1,10–17) Mindig megrendülök, ha Jézus imádságra biztató, kérésre bátorító szavait olvasom. Mindenki kap, aki kér. Neki van elég türelme és szeretete ahhoz, hogy adjon. Nekünk van-e türelmünk, bizalmunk kérni, vagy kérés helyett vádolunk, elégedetlenkedünk, panaszkodunk? Bárcsak tudnánk Urunk elé minden reggel odaalázkodni, hogy kéréseinket neki mondjuk el, mielőtt nekikezdenénk a napnak!

Istennek van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 2Kor 9,8 (Ézs 54,10; Kol 2,1–7; 1Kor 1,18–25) Kívánatos a bőség. Sok ember egész életében azért dolgozik, hogy bővelkedjen, hogy bőven legyen mindene a szükségesen felül. Az apostol arról tanúskodik, hogy az Úrnak van hatalma olyan bőséghez segíteni, amellyel jót cselekedhetünk, másokon is, másoknak is segíthetünk. Ez nem anyagi javak kérdése, hanem szív kérdése. Ha a szív „bővelkedik” szeretetben, akkor a kevés is sokaknak lesz elég.

Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől. Ézs 59,1–2 (Lk 18,13; Mk 10,13–16; 1Kor 1,26–31) A mi Urunk halló és látó Isten. Nem rajta múlik, hogy nincs segítség. Őt érző szíve és halló füle is arra indítaná, hogy segítsen, de a bűnök, a hitetlenség és a szeretetlenség ott áll akadályként közte és köztünk. Jézus Krisztus éppen azért halt meg, hogy kereszthalálában minden akadály félretétessék, a távolság legyőzettessék. Kérjük bocsánatát!

Ne lopj! 2Móz 20,15 (Lk 3,13; Lk 12,49–53; 1Kor 2,1–9) Én nem lopok – mondjuk sokan. Gondolunk-e arra, hogy egymást lopjuk meg, amikor megvonjuk egymástól szeretetünket, biztató szavainkat, erőt sugárzó mosolyunkat, vagy Istent lopjuk meg, ha időnket csak magunkra fordítjuk, eltékozoljuk tőle kapott tehetségünket, ha szabad folyást engedünk keserűségünknek? Ezért reggelről reggelre mondhatjuk magunknak – ne lopj, ne tartsd vissza Istentől, embertársadtól, ami neki jár!

Ezt mondta Sámuel a népnek: Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de tőlem távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. 1Sám 12,20.23 (1Kor 16,16.18; Mt 6,6–13; 1Kor 2,10–16) A próféta küldetését teljesíti. Közvetít Isten és a nép között, közbenjár a népért. A nép bűne sem tántorítja el attól, hogy az Úr elé álljon értük. Milyen könnyen lemondunk mi egymásról! Családtagokról, ismerősökről, gyülekezeti tagokról, nemzetünkről. Milyen kevés elég ahhoz, hogy egymás ellen forduljunk, és kibékíthetetlen ellentét támadjon köztünk! A próféta nem sértődik meg, nincsenek érzékeny pontjai, teljesíti küldetését. Népéért újra és újra odaáll Istene elé.

Karl Jánosné Csepregi Erzsébet