A vasárnap igéje

HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP (Rogate)

Egyszer egy tanítvány elment a rabbihoz, és azt kérdezte tőle: „Rabbi, a régi írásokban azt olvassuk, hogy Isten találkozott az emberekkel, »beszélgettek« egymással, és ki-ki hallotta és értette az Úr szavát. Ma miért nem találkozunk így az Istennel?” A rabbi egy percig elgondolkodott, majd így válaszolt: „Mert többé senki nem akar már olyan mélyen meghajolni!”

Emberi erővel nem érhetjük el Isten nagyságát és fenségét. Aki meg akarja ismerni őt, ott kell keresnie, ahol ő maga a legeslegmélyebben megalázkodott és meghajolt: a kereszten.

A hatalmas Isten Jézusban mutatta meg magát. Ma sokan nem vállalják a teljes élet mélységeit, nem mernek úgy élni, ahogyan Jézus élt ezen a földön. Ők nem mások, csupáncsak felszínes örömkeresésben élő percemberkék, akik egyenlőségjelet tesznek a gondnélküliség és a boldogság közé. Amennyire csak lehet, kerülik az élet mélységeit, de így nem tapasztalhatják meg a valódi magasságokat sem. Mások mélyen vannak ugyan, de nem Istenben keresik a kapaszkodót. A mélységből nem hozzá kiáltanak, hanem italok, bulik, drogok adta kábulatba vagy akár öngyilkosságba menekülnek. Mesterséges, emberi eszközökkel próbálnak szabadulni.

Nehéz helyzetben, mélységben van a zsoltáros is. Ám a veszedelemben nem a maga eszére és erejére támaszkodik, hanem Istenéhez kiált, tőle várja és reméli a szabadulást. Meghallgatásért esedezik, és szíve legmélyéből hiszi, hogy meg is kapja azt. Azzal együtt tesz így, hogy tudja: mint minden ember, ő is bűnös: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” – olvassuk. Mindnyájan jól tudjuk a választ erre a kérdésre. A mi reménységünk sem más, mint a folytatás, a 130. zsoltár szerzőjének sziklaszilárd bizonyossága: „De nálad van a bocsánat.” Krisztus kereszthalála miatt az Úr mindig minden helyzetben kész megbocsátani. Akkor tehát nyugodtan kövessünk el újabb és újabb bűnöket, vegyük könnyedén az életet? Semmiképpen sem, hiszen drága áron, Jézus élete árán váltattunk meg. A bűnbocsánat nem arra való, hogy könynyelművé tegyen, újabb és újabb bűnök elkövetésére ösztönözzön minket, hanem hogy hitre jussunk, Isten iránti hála ébredjen szívünkben, a Szentíráshoz igazodjon, azon tájékozódjon egész életünk, és engedelmeskedjünk Istennek. A bűnbánatnak és a bűnbocsánatnak az a célja, hogy féljük és szeressük Urunkat.

A 130. zsoltár az őszinte bűnbánatról, valamint Isten bűnbocsátó irgalmáról tesz tanúbizonyságot, ezenkívül pedig a várakozásról és a reménységről szól. A sorokat olvasva nekünk is fel kell tennünk a kérdést, hogy mi vajon tudjuk-e olyan reménykedőn és mindennél jobban várni az Urat, mint a zsoltáros? Ő tisztában van vele, hogy szorongatott helyzetében Isten az egyedüli reménye. Tudja, hogy nélküle örökké a mélység foglya marad. „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében” – erősíti magát, majd egész népét buzdítja: „Bízzál, Izrael, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izraelt minden bűnéből.”

Mind a mai vasárnap elnevezése – Rogate (kérjetek, imádkozzatok) –, mind az igehirdetés alapigéje, a „Kiáltás a mélységből” címet viselő zsoltár arra késztet minket, hogy szembesüljünk önmagunkkal, és szembesüljünk Istennel. Arra kényszerít, hogy elgondolkozzunk helyzetünkön, számot vessünk magunkkal: Hol vagyok most, milyen az életem? Úgy érzem, hogy a helyzetem sötét, reménytelen? Ha igen, akkor itt az ideje, hogy kiáltsak vagy – ha kell – akár torkom szakadtából üvöltsek Istenhez.

A gyermek is számtalanszor perlekedik szülőjével. Isten jó, szerető Atyánk. Lehet és szabad vitázni vele. Bár az Úr érti még a ki nem mondott szavainkat is, mégis azt szeretné, ha szüntelen élő kapcsolatban maradnánk vele; ha bíznánk benne és abban, hogy ő soha nem hagy magunkra minket. Megbocsátó szeretete és irgalma örökre szól.

Imádkozzunk!

Mélységes mélyből kiáltunk hozzád, irgalmas Isten. Az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket, és ne hagyd, hogy elvesszünk bűneink miatt. Köszönjük neked, hogy vétkeinknél ezerszer nagyobb a te szereteted, jóságod és kegyelmed. Ámen.

Gazdag Zsuzsanna