Egyházunk egy-két hete
Újra ballagtak...
Az ünnepre nemcsak a fiatalok és az iskola pedagógusai készültek nagy odaadással, de az öregdiákok is, különösen az 1948-ban érettségizett utolsó osztály egykori tagjai. Megható volt látni, ahogyan az elsőkkel együtt ballagtak az utolsók is, akik közül heten tudtak eljönni Orosházára: Antal Tibor, Deák Dezső, Héjja Katalin, Héjjas Endre, Jankó Béla, Micsinai Zsuzsanna és Ravasz Magdolna.
A végzősök nevében Arany Mihály búcsúzott az iskolától. Beszédében köszönetet mondott a tanároknak, a szülőknek és az öregdiákoknak a bizalomért, a példamutatásért.
Az 1948-ban érettségizők nevében Jankó Béla szólt a ballagókhoz. Három gondolatot helyezett a fiatalok szívére: „Legyetek mindig mértéktartók, értékadók és közösségépítők. Ne feledkezzetek meg iskolátokról, vigyétek tovább azokat az ajándékokat, amelyeket itt kaptatok!” Tolmácsolta Gáncs Péter püspök köszöntését is, aki „áldott indulást és visszaérkezést, boldog célba érést” kívánt az ünneplőknek a nap igéjével: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13)
Az 56 éve végzettek minden ballagó diáknak átadtak egy nemzeti színű szalaggal díszített, erre az alkalomra készíttetett emlékplakettet, melyen a régi diáksapka címerét alkotta meg a keramikusművész.
Jantos Istvánné igazgatónő beszédében külön kiemelte a végzősök különböző területeken elért eredményeit: a tanulmányi versenyeken szerzett díjakat, a sporteredményeket, a sikeres nyelvvizsgákat. Mint elmondta, mindkét osztály kimagasló teljesítményt nyújtott. Végül arra kérte a diákokat, hogy amiképpen ebben az intézményben az elsők voltak, úgy legyenek életükben is mindig elsők a szolgálatban, a segítségnyújtásban, a szeretetben és az önfeláldozásban.
Meleg hangú levélben köszöntötte az ünneplőket és az ünnepelteket a régi Orosházi Evangélikus Gimnázium legidősebb tanára, a 95 éves Péterfia Zoltán is.
A ballagást a 11. osztály énekkarának műsora és szavalatok tették még szebbé.
Az ünnepség után megszólítottam az egyik végzős diáklányt. Horváth Éva a hatosztályos gimnáziumi osztályban végez, és általános iskolába is ide járt.
– Ma mindenki olyan kedves volt hozzánk. Csodálatos megélni azt a szeretetet, amellyel körülvettek bennünket. Nagyon meg vagyok hatódva… – mondta sugárzó arccal.
– Mit jelentett számodra, hogy 12 éven át az evangélikus iskola tanulója voltál?
– A hitet jelentette mindvégig, Jézus Krisztust és azt, hogy lelkileg, erkölcsileg kaptam a tanáraimtól a legtöbbet. Az itteni szellemiség elkísér, és a továbbiakban is példa lesz számomra. Ebben az iskolában mindig jó a hangulat. Öröm volt ide járni általános iskolába, és nagyszerű volt itt gimnazistának lenni.
– Az igazgatónő beszédében elhangzott, hogy sokszor nektek szegezték a kérdést: „Te abba az iskolába jársz?!” Hogyan válaszoltál?
– Már a kezdet kezdetén, egészen kicsi koromban többször feltették nekem ezt a kérdést. Nem jöttem sohasem zavarba, mert büszke voltam és vagyok is arra, hogy az evangélikus iskolába jártam. Nem szégyelltem sohasem, sőt örömmel töltött el, amikor úgy éreztem, hogy mindent megkapok szeretett iskolámtól.
– Merre tovább?
– Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hittantanári szakára adtam be a jelentkezésemet, remélem, sikerül a felvételim. Hittanból is fogok érettségizni. Már hívtak vissza az iskolába, hogy a tanulmányaim végeztével hittant tanítsak itt.
Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium III. emeleti folyosóján van elhelyezve az 1948-ban érettségizettek tablója. E mellé kerül most a két új tabló. A régi és az új tabló között pedig ott díszlik majd az emlékplakett, amelyből nemcsak a diákok, de maga az intézmény, sőt az orosházi egyházközség és a Déli Egyházkerület is kapott – emlékeztetőül.
Jankó Katalin
Regionális hozzárendelés: Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium