A hét témája

Az Európai Egyházak Konferenciájának (EEK) újjáalakult Egyház és Társadalom Bizottsága április 28. és május 2. között tartotta első plenáris ülését Brüsszelben. Az időpont és a helyszín kiválasztása nyilván nem véletlenszerű, hanem annak is kifejezése, hogy 1959-es megalakulása óta az EEK központi feladatának tekinti a határok lebontását, az integrációt, az összetartozás erősítését a szó teológiai, politikai, társadalmi és gazdasági értelmében egyaránt. A szervezet lehetőségeihez mérten mindig figyelmet fordított az európai intézményekkel, az Európa Tanáccsal, az Európai Unióval, az Európa Parlamenttel, valamint az EBESZ-szel való együttműködésre. Az tagegyházak és az európai intézmények közötti kétirányú tájékozódáson és tájékoztatáson túl számos erőfeszítést is tett annak érdekében, hogy a bővítés folyamatában a politikai, jogi és gazdasági szempontok mellett az alapvető keresztény értékekre, spiritualitásra és kultúrára hívja fel a figyelmet. A magyarországi egyházaknak az Európa Tanácshoz való csatlakozásunk óta, a 90-es évek elejétől kezdve van lehetőségük arra, hogy az Egyház és Társadalom Bizottság munkájába bekapcsolódjanak. Magyarországról e munkában kezdetektől fogva dr. Bóna Zoltán református lelkész vesz részt. Mint a bizottság újraválasztott tagja volt jelen a mostani plenáris ülésen is, amelynek állásfoglalását az alábbiakban közöljük.

Az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának 2004. május 1-jén Brüsszelben tartott első plenáris ülésére Európa minden részéről összesereglett egyházi képviselők ökumenikus közössége Isten iránti örömét és háláját fejezte ki amiatt, hogy az Európai Unió tíz új tagországgal bővülhetett.

Az európai integráció ügye hosszú évek óta az európai egyházak legfontosabb teendői között szerepel. Mivel a megbékélés az evangélium szíve, a népeket és nemzeteket elválasztó földrajzi és pszichológiai határok lebontása keresztény felelősségünk része. A kereszténység történelme és Európa fejlődése szorosan összetartozik, s a kereszténység jelentősen hozzájárult a jelenlegi Európa formálódásához.

Az Európai Unió a második világháború által okozott sebektől vérző Európában születetett. Különleges értékek alapjaira épült, és azokon fejlődött. Ezek között a legfontosabb a béketeremtés, a források elosztása, a szolidaritás és a szabadság iránti elkötelezettség volt. A gazdasági együttműködést is úgy tekintették, mint amely kulcsfontosságú eszköz lehet abban, hogy eleget tegyenek ezeknek az igényeknek. Ennek szellemében és összefüggésében kell látnunk a jelenlegi bővítést is. Az új tagállamok némelyike számára ez egy olyan szimbolikus pillanat, amely a rájuk erőltetett politikai megosztottság végét jelzi. Az új helyzet új partneri kapcsolatot is teremt, amelynek keretében a tagállamok és népeik sok mindent tanulhatnak egymástól, és gazdagíthatják egymást.

Így az unió bővítését számos európai országban öröm és reménység kíséri, ugyanakkor a bővítés szociális konzekvenciái miatti aggodalom is jelen van. A versenyorientált piac és az igazságos szociális rend együttesének megteremése örök kihívás marad számunkra. Annak érdekében, hogy ezt az egyensúlyt elérjük, az Európai Egyházak Konferenciája az Egyház és Társadalom Bizottságán keresztül annak szükségességére hívja fel a figyelmet, hogy az elkötelezettségnek tovább kell mélyülnie azok iránt az értékek iránt, amelyekre az unió eredetileg is épült: tehát az emberi méltóság, az igazságosság, a szolidaritás, az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartása iránt. Az Európai Egyházak Konferenciájának központi bizottsága 2003 decemberében nyílt levélben fordult a tagegyházakhoz, amelyben annak a reményének adott hangot, hogy az európai integráció olyan folyamat lesz, amely az egyének és közösségek életminőségét javítja.

Bár a kibővített Európai Unió megteremtése jelentős esemény a modern Európa történelmében, mégis egy további folyamat részeként tekintendő. Az Európai Unió figyelmének és felelősségének túl kell lépnie a maga politikai keretein azért, hogy jó kapcsolatokat építsen olyan országokkal, amelyek jelenlegi határain kívül esnek. A végső cél továbbra sem lehet más, mint hogy kontinensünkön és azon túl minden ember életminősége javuljon.

E mostani örömteli esemény apropóján Európa egyházai ismét megerősítik, hogy minden erejükkel Európa jövőbeni fejlődését munkálják.

Fordította: dr. Bóna Zoltán