A hét témája

Az Európai Egyházak Konferenciájának (EEK) újjáalakult Egyház és Társadalom Bizottsága április 28. és május 2. között tartotta elsõ plenáris ülését Brüsszelben. Az idõpont és a helyszín kiválasztása nyilván nem véletlenszerû, hanem annak is kifejezése, hogy 1959-es megalakulása óta az EEK központi feladatának tekinti a határok lebontását, az integrációt, az összetartozás erõsítését a szó teológiai, politikai, társadalmi és gazdasági értelmében egyaránt. A szervezet lehetõségeihez mérten mindig figyelmet fordított az európai intézményekkel, az Európa Tanáccsal, az Európai Unióval, az Európa Parlamenttel, valamint az EBESZ-szel való együttmûködésre. Az tagegyházak és az európai intézmények közötti kétirányú tájékozódáson és tájékoztatáson túl számos erõfeszítést is tett annak érdekében, hogy a bõvítés folyamatában a politikai, jogi és gazdasági szempontok mellett az alapvetõ keresztény értékekre, spiritualitásra és kultúrára hívja fel a figyelmet. A magyarországi egyházaknak az Európa Tanácshoz való csatlakozásunk óta, a 90-es évek elejétõl kezdve van lehetõségük arra, hogy az Egyház és Társadalom Bizottság munkájába bekapcsolódjanak. Magyarországról e munkában kezdetektõl fogva dr. Bóna Zoltán református lelkész vesz részt. Mint a bizottság újraválasztott tagja volt jelen a mostani plenáris ülésen is, amelynek állásfoglalását az alábbiakban közöljük.

Az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának 2004. május 1-jén Brüsszelben tartott elsõ plenáris ülésére Európa minden részérõl összesereglett egyházi képviselõk ökumenikus közössége Isten iránti örömét és háláját fejezte ki amiatt, hogy az Európai Unió tíz új tagországgal bõvülhetett.

Az európai integráció ügye hosszú évek óta az európai egyházak legfontosabb teendõi között szerepel. Mivel a megbékélés az evangélium szíve, a népeket és nemzeteket elválasztó földrajzi és pszichológiai határok lebontása keresztény felelõsségünk része. A kereszténység történelme és Európa fejlõdése szorosan összetartozik, s a kereszténység jelentõsen hozzájárult a jelenlegi Európa formálódásához.

Az Európai Unió a második világháború által okozott sebektõl vérzõ Európában születetett. Különleges értékek alapjaira épült, és azokon fejlõdött. Ezek között a legfontosabb a béketeremtés, a források elosztása, a szolidaritás és a szabadság iránti elkötelezettség volt. A gazdasági együttmûködést is úgy tekintették, mint amely kulcsfontosságú eszköz lehet abban, hogy eleget tegyenek ezeknek az igényeknek. Ennek szellemében és összefüggésében kell látnunk a jelenlegi bõvítést is. Az új tagállamok némelyike számára ez egy olyan szimbolikus pillanat, amely a rájuk erõltetett politikai megosztottság végét jelzi. Az új helyzet új partneri kapcsolatot is teremt, amelynek keretében a tagállamok és népeik sok mindent tanulhatnak egymástól, és gazdagíthatják egymást.

Így az unió bõvítését számos európai országban öröm és reménység kíséri, ugyanakkor a bõvítés szociális konzekvenciái miatti aggodalom is jelen van. A versenyorientált piac és az igazságos szociális rend együttesének megteremése örök kihívás marad számunkra. Annak érdekében, hogy ezt az egyensúlyt elérjük, az Európai Egyházak Konferenciája az Egyház és Társadalom Bizottságán keresztül annak szükségességére hívja fel a figyelmet, hogy az elkötelezettségnek tovább kell mélyülnie azok iránt az értékek iránt, amelyekre az unió eredetileg is épült: tehát az emberi méltóság, az igazságosság, a szolidaritás, az egyenlõség és az emberi jogok tiszteletben tartása iránt. Az Európai Egyházak Konferenciájának központi bizottsága 2003 decemberében nyílt levélben fordult a tagegyházakhoz, amelyben annak a reményének adott hangot, hogy az európai integráció olyan folyamat lesz, amely az egyének és közösségek életminõségét javítja.

Bár a kibõvített Európai Unió megteremtése jelentõs esemény a modern Európa történelmében, mégis egy további folyamat részeként tekintendõ. Az Európai Unió figyelmének és felelõsségének túl kell lépnie a maga politikai keretein azért, hogy jó kapcsolatokat építsen olyan országokkal, amelyek jelenlegi határain kívül esnek. A végsõ cél továbbra sem lehet más, mint hogy kontinensünkön és azon túl minden ember életminõsége javuljon.

E mostani örömteli esemény apropóján Európa egyházai ismét megerõsítik, hogy minden erejükkel Európa jövõbeni fejlõdését munkálják.

Fordította: dr. Bóna Zoltán