A hét témája
Keresztényként megnyilvánulni
Evangélikus Médiaműhely Piliscsabán
A hely hangulata már a vonatról történő leszállást követően magával ragadhatta az embert. Oszlopsorként szegélyezték az út széleit az égre meredő fák, s a rövid séta végén már nyitott ajtókkal várt minden érdeklődőt a missziós központ. Piliscsaba minden tekintetben ideális helyszínnek bizonyult, ahol – nem utolsósorban a műhely „háziasszonya”, Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkár jóvoltából – az összes feltétel adva volt ahhoz, hogy három, kegyelemben gazdag napot tölthessen el a mintegy harminc résztvevő.
Szövetségben a szeretettel
A programok összetételéből is látszott: a rendezvény egésze leginkább egy kovácsműhelyhez hasonlítható, amelyben a legnagyobb, égi mester kovácsolja össze a média vonzásában élőket.
Az egymásra találás már a vacsora utáni áhítattal és az azt követő előadással elkezdődött. Ebben a programpontban a neves vendég, Tőkéczki László történész is az összetartozás, az összefogás fontosságát hangsúlyozta Egyház és média című előadásában. Mint elmondta, „szövetséget kell kötni a kereszténységgel konvergáló erőkkel”. Az egyetemi tanár kiemelte, hogy felelősségteljes és nehéz feladat értékelvűen kiállni a keresztény örökség mellett, ám erre napjainkban különösen nagy szükség van, mert „a mai világot sajnos a kereszténység ellenfelei határozzák meg”. Éppen ezért fontos, hogy a történelmi egyházak a médián keresztül is éljenek a kritika lehetőségével, amely kiváló eszköze „az értékek melletti megnyilvánulásnak”.
A késő éjszakába nyúlt fórumon többen kifejtették véleményüket. A fajsúlyos beszélgetést – a műhely presztízsét már jelenlétével is emelő – dr. Hafenscher Károly nyugalmazott lelkész, professzor hozzászólásai is emlékezetessé tették.
Kulisszatitkok nyomában
A péntek reggel is áhítattal kezdődött, majd a délelőtt során az interjúkészítés mesterfogásairól hallhattak a jelenlévők. Dr. Fabiny Tamás előadásából is kitűnt: elengedhetetlenül fontos, hogy a riporterek felkészültek, alázatosak legyenek, és tiszteljék az interjúalanyukat. A MEE sajtóbizottságának elnöke beszélt a történelmi egyházak médiához való viszonyáról is. A bibliai kortól napjainkig tartó áttekintés után egyértelművé vált a jó irány: „a világi sajtó felhasználása, keresztény tartalommal megtöltve”. Ahogyan Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója találóan megjegyezte: „Keresztény valóságshow-t kell közvetíteni, amely nem más, mint az istentisztelet.”
Ezután Regősné Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész tette közkinccsé a gyülekezeti újságok szerkesztőjeként gyűjtött tapasztalatait, miközben illusztrációként a Kőbányai Harangszó és a gyermekek számára készülő Kőbányai Csengettyű évtizedes példányait is meg lehetett tekinteni.
Délután az Evangélikus Élet olvasószerkesztői – Győri Virág és Dobsonyi Sándor – árultak el kulisszatitkokat a kéziratok formai és tartalmi kérdéseivel kapcsolatban. Az előadásokból kiderült, hogy milyen a jó cím, mi is az a lead, vagy hogy hány részre érdemes tagolni egy cikket, illetve néhány nyelvhelyességi babona is szóba került. Aznap este – ráadásként – sajtófotó-elemzés volt terítéken, Nagy Bence tördelőszerkesztőnek, valamint Szabó Györgynek, a Misszió magazin művészeti szerkesztőjének a tálalásában.
Kiküldetés
A szombati záróáhítatot követően a jelentkezéskor beküldött cikkek kerültek górcső alá. A társaságnak sikerült a műhelyben eltöltött idő alatt összekovácsolódnia, közösséggé válnia. És bár a távozás után újra felsejlettek a szemek előtt a dolgos hétköznapok, talán már nem tűntek annyira nehéznek. Mert a piliscsabai három napban felfedezhetővé vált az, hogy az élet műhelyében egy a Krisztusban hívők közösségének célja: az, hogy a múlt híres „médiaszakembereinek” – Jeremiás prófétának, Pál apostolnak vagy épp Luther Mártonnak – a nyomdokaiban lépdelve szolgálják az evangéliumot. Hiszen Krisztus Urunk határozott kérése is ez: „Menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet.”
Chladek Tibor