A vasárnap igéje

Pünkösd ünnepe

Sok templomunk szószékének hangvetőjén látható egy kiterjesztett szárnyú galamb – a Szentlélek jelképe –, amint éppen leszállni készül. De le tud-e szállni, megérkezik-e? Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a Szentlélek úton van felénk. Hálás szívvel csodálkozom azon, hogy nem fordult vissza. Ezért ünnepelhetjük ma is őt, az Atyának és a Fiúnak a Lelkét. A sokszor megvetett, a sokszor megszomorított, a sokszor letagadott és megtagadott Lelket. Gyakran gondoljuk azt, hogy őt mindig csak mások szomorítják meg: a másként hívők, a másként „lelkesedők”, az istentiszteletet máshol tartók, a más liturgiát követők, a más bibliafordítást használók, de mi nem. Ezen az ünnepen ő mégis ismét úton van felénk. Bár megsértettük, ő nem sértődött meg. Bár számtalanszor megbántottuk, röpte irányát mégsem fordította meg. Hogy honnan tudhatjuk ezt? Olvastuk az evangéliumban. Istentiszteleteink első mondata is – „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében!” – ezt hirdeti. Tudhatjuk, ő úton van felénk. Bárcsak megérkezne! S ha megérkezik, akkor minden értelmet, mélységet és távlatot kap. Akkor nemcsak egy összeverődött társaság, hanem gyülekezet vagyunk, Isten egy és szent népe. Ahova ő megérkezik, ott egyház születik. Nemcsak a jeruzsálemi háromezer ember élhette át egykor ezt a csodát, hanem mi is megtapasztalhatjuk. Ezért reméljük, hogy nemcsak úton van, hanem meg is érkezik hozzánk. Ő, a legfőbb, a legnagyobb, a legdrágább. Ezért mondja Jézus Urunk mai igénkben is, hogy a Szentlélek a legfőbb, a legnagyobb, a legdrágább, akit Isten adhat nekünk.

Jézus Urunk szava helyreigazítja értékrendünket. Megmutatja, mi fontos, és mi nem. Mi mindent kívánunk magunknak? Mi mindent kívánunk egyházunknak, gyülekezeteinknek, ifjainknak, öregjeinknek? Mi mindenről állítjuk azt, hogy nélküle nem lehet boldogulni, nem lehet élni? Pedig csak nélküle, a Lélek nélkül nem lehet élni. Talán szegényen, de szeretetben és becsületben. Talán időnként terhet hordozva, de sohasem vigasztalás nélkül. Talán betegágyban fekve, de sohasem reménység nélkül. Ezért mondja Jézus Urunk: hogyan is képzelhetitek, hogy Isten kevesebbet akar nektek adni, mint a legjobbat, a legtökéletesebbet, a legfontosabbat, a Lélek ajándékát? Üdvös lenne, ha kívánságlistáink igényeit felülírná a pünkösdi könyörgés: „Legdrágább ajándékodért könyörgök, Istenem, vigasztaló Szentlelkedért. Ó, add meg énnekem! Ó, add meg énnekem!” (EÉ 241,1)

Ahol megszületik a felismerés – és ez valóban csoda –, hogy csak tőle függ minden, ott születik és születik újjá az egyház. Ott jutnak el az emberek a Jézus Krisztusban való hitre. Ott ébred bűnbánat a szívben, és ott lesz hatékony a bűnbocsánat evangéliuma. Ott kisimulnak az ütésre lendülő öklök, és szelíden egymás felé nyúlnak a kezek; kéz kézre, szív szívre talál. Nélküle nincs értelme tárgyalni, konferenciákat tartani, programokat szervezni. Nélküle templomba menni, szószékre felmenni sem érdemes. Nélküle minden szó – akár szónoki mestermű, akár botladozó mondat – hiábavaló; üresen koppan, mint a földre ejtett kavics. De ha az ő szárnyának lebbenése juttatja el az igehirdető szívéből az igehallgatók szívéig a tanúságtévő szavakat, akkor a botladozó mondatok is igévé, az élet beszédévé lesznek. Ha ő velünk és közöttünk van, akkor semmi sem hiábavaló az egyházban. A nyüzsgő, üres lótás-futás megcsendesedik; felismerjük és örömmel végezzük szolgálatunkat. Mindenki azt, amire elhívást kapott…

A magunk erejéből még imádságra sem futja. Jézus Urunk ezért biztat: imádkozzatok a Lélekért! Kérjetek, keressetek, zörgessetek! Ő megtanít bennünket imádkozni is. Felhatalmaz bennünket arra, hogy kitartóan, újra és újra ostromoljuk Istent. Nem kívánságlistáink végeláthatatlan felsorolásával, hanem főként a legdrágább ajándékért való könyörgéssel. A kisgyermekektől is tanulhatunk. Hogyan tudják kitartó hízelkedéssel – de ha másként nem megy, akkor akár követelőzéssel is – elérni céljukat, rávenni szüleiket kérésük teljesítésére. Csak mondják, mondják… Merünk mi így imádkozni, Isten elé lépni? Toporzékoltunk már úgy Isten ajtaja előtt, mint egy gyermek, aki valamit akar? Nem, mert mi jól neveltek vagyunk. S ebbe a jólneveltségbe belepusztulunk… Ezért mondja Jézus Urunk: Kérjetek, zörgessetek, kiáltsatok! Kérjétek a Lélek ajándékát, buzgón, kitartóan, akár követelőzve is! S ígéretünk van arra, hogy ezt a sóvárgó könyörgést meghallgatja az Úr.

Pünkösdkor őt ünnepeljük, a Szentháromság harmadik személyét, az Atya és Fiú Lelkét, Megszentelőnket, Vigasztalónkat, a hit ajándékozóját, a szeretet ébresztőjét, a reménység karbantartóját, az egyház teremtőjét, az áldott Lelket. Veni Creator Spiritus! Ámen.

Imádkozzunk!

Szentlélek Úristen, köszönjük, hogy mindeneket megvilágosítasz az ige erejével. Ébressz a mi szívünkben is világosságot. Köszönjük, hogy egyházat teremtettél a földön. Tégy minket is Jézus Krisztus testének élő tagjaivá. Köszönjük, hogy úton vagy felénk. Kérjük, érkezz meg hozzánk is. Ámen.

Ittzés János