A közelmúlt krónikája

Újabb érdekes felfedezést tettek közhírré a – feltételezések szerint – Krisztus arcképét mutató torinói lepellel kapcsolatban. Egy tudóscsoport bejelentette, hogy az ereklyén az eddig ismert arc mellett egy másikat is felfedeztek. A rejtélyes legenda tehát tovább él. Újabb és újabb rejtélyek merülnek fel a torinói lepel kutatásai során. A Londoni Fizikai Intézet a 2002 óta tartó restaurációs munkák keretében nemrégiben óriási szenzációval állt elő: a Jézus halotti szemfedőjének tartott vászon hátulján egy másik emberi arc szellemképe rajzolódik ki. Ezt erősítette meg a padovai egyetem kutatása is. A lepel 2002-es restaurálása során a hátsó oldalát is lefényképezték, majd a képeket hónapokon át számítógéppel analizálták. A kutatócsoport tagja, Giulio Fanti professzor kijelentette: „Az elülső és a hátsó oldalon lévő képek különböznek. A gép révén felfedezett arcon például a jobb orrlyuk sokkal jobban látható”.

A felfedezés ismét éles vitákat válthat ki Jézus halotti leplének eredetiségét illetően a hívők és a tudósok között. Sok hívő számára a lepel az egyik legfontosabb fennmaradt ereklye.

A feltételezések szerint miután a Megváltót keresztre feszítették, s később levették a feszületről, e 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles vászonlepelbe burkolták testét. Ebben temették el a sziklasírba. Vagyis sokak szerint Krisztus vére és arcának mása látható a leplen. Az ereklyét a torinói dómban, a Szent Jánosról – San Giovanni Battista – elnevezett székesegyházban őrzik. A lepel már csak azért is egyedülálló, mert szinte páratlan, milyen viszontagságokon kellett keresztülmennie az elmúlt évszázadokban. Túlélte, hogy olajban főzték, továbbá túlélt két tűzvészt is. A tudósok egy része azonban vitatja a lepel valódiságát, s úgy tekint e „csodára”, mint a világ egyik nagy szemfényvesztésére.

A halotti szemfedő eredetisége mellett és ellen egyaránt több érv is felhozható. Különböző pollenvizsgálatok szerint a lelet valóban az első századból való. Sőt a vásznon előforduló növényi maradványok alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a lepel a Közel-Keletről származik. Legalább tizenhárom olyan növényfajtát határoztak meg eddig, amelyek Palesztinában, pontosabban a Negev-sivatag, a Holt-tenger és Jeruzsálem vidékén voltak honosak. Egy másik, rituális érv is alátámaszthatja az első századi származást: ez pedig a kezek X alakú elhelyezése – olvasható Boda László egyik tanulmányában. Érvelése szerint János, Jézus egyik tanítványa helyezhette el így a kezeket. Az effajta temetkezési mód a Holt-tenger vidékén a kumráni barlangoknál talált esszénus sírokban volt szokásos, János pedig az esszénus közösségnek is tagja volt.

A tudományos vizsgálatok döntő többsége egészen a 80-as évekig arra a következtetésre jutott, hogy az ereklye valóban Jézus halotti leple. Az úgynevezett szénizotópos kormeghatározások azonban más eredményt hoztak. Ezek szerint a lepel a 13–14. században keletkezett. E vizsgálat lényege, hogy a szerves anyagokban felhalmozódik a szén radioaktív izotópja, a C-14. Ha a szervezet elpusztul, akkor a bomlási folyamatokban a C-14 bizonyos időközönként feleződik. A C-14 mennyiségéből – természetesen bizonyos hibaszázalék mellett – viszonylag pontosan meghatározható a lelet kora. A torinói lepel esetében az első ilyen vizsgálatra 1979-ben, a másodikra pedig 1988-ban került sor. Ezek szerint viszont a vásznat 1260 és 1390 között készítették. A szénizotópos vizsgálatok megbízhatósága kapcsán sok tudósnak is komoly fenntartásai vannak. Nem véletlenül: e vizsgálatok után például az egyiptomi múmiákat ezer évvel fiatalabbnak gondolták.

A Texasi Egyetem tudóscsoportja rájött arra, mi okozhatja a szénizotópos vizsgálat pontatlanságát. Olyan mikrobákat találtak, amelyek képesek bevonatokat képezni a természetes objektumok körül. Ez a műanyaghoz hasonló biogenikus máz komolyan befolyásolhatja a kormeghatározás eredményét.

Egy másfél éve végzett tanulmány szerint a torinói lepel belsején lévő vérfoltok egyértelműen azt mutatták: a rajta kirajzolódó kép nem készülhetett másolással. Jézus halotti leplét új szkennelési technológiával vizsgálták 2002 novemberében, és az eredményeket először egy tudományos szimpózium keretében vitatták meg. A kutatáshoz úgynevezett síkágyas szkennert használtak. Ez vérfoltokat mutatott ki a belső felén, amely azt jelzi, hogy az arckép nem másolat.

A mostani felfedezés nyomán nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen Fanti olasz professzor kijelentette: mindez nem azt támasztja alá, hogy a lepel hamisítvány lenne. Bárkié is volt a halotti lepel, „viszontagságai” tovább folytatódnak. S biztosak lehetünk benne: a következő években, évtizedekben is megannyi elmélet lát majd napvilágot arról, hogy honnan és mely korszakból származhatott.

(Forrás: Népszava, 2004. április 15.)