Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 25 - A kevésen is hű...

A közelmúlt krónikája

A kevésen is hű...

Idén lesz tízéves a sárszentlőrinci Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány, melyet a helyi evangélikus gyülekezet hozott létre, hogy a cselekvő szeretet kinyújtott karjaként a településen élők gondjain, nehéz helyzetén segítsen.

Több egymást erősítő hatás ösztönözte az alapítvány létrehozását. Egyrészt hosszú évekig Sárszentlőrincen szolgált Csepregi Béla missziói lelkész, az orosházi népfőiskola egyik alapítója. Megkezdett munkáját most leánya, Karl Jánosné Csepregi Erzsébet folytatja, aki szintén elkötelezett híve a népfőiskolai mozgalomnak. Másrészt a sárszentlőrinci származású volt igazságügyi miniszter, dr. Pesthy Pál örökösei felajánlottak háromszázezer forintot a gyülekezetnek. Harmadrészt Hüffner Györgyi végzett teológus egy nagy sikerű, háztartási ismereteket adó tanfolyamot szervezett a községben élő roma lányok részére.

Az alapítvány kuratóriumának tagjai a gyülekezet presbiterei, illetve aktív tagjai. A kuratórium elnöke Karl Jánosné Csepregi Erzsébet.

A szervezet foglalkoztatási programjával sikeresen pályázott az Országos Foglalkoztatási Közalapítványhoz, melynek segítségével szövőtanfolyamot hirdethetett, valamint szövőműhelyt rendezhetett be. A műhely két évig működött. (Sajnos az alapítvány humán és pénzügyi erőforrásai nem voltak elegendőek a fenntartásra, ezért egy Luxin Kft. nevű cég vette át az embereket. Ma is tíz-tizenöt embert foglalkoztatnak.) 1997-ben pedig – két fiatal segítségével – a mezőgazdaság területén biztosított tapasztalatszerzési lehetőséget a pályakezdő munkanélkülieknek.

Hasznos ismeretek

A lelkésznő meghívására 1999-ben költöztünk a településre a feleségemmel. Először társadalmi munkában dolgoztam az alapítványnál, 2000-től pedig (az országos egyház támogatásával) főállásban viszem az ügyeit.

Alapvetően a romák felé irányuló misszió, illetve a gyülekezeti diakóniai szolgálat beindítása volt a célom, de ez a munkaterület azóta kibővült, átrendeződött.

Az alapítvány még 1997-ben vásárolt egy parasztházat (a mai közösségi házat), amelynek a felújítása 1999-ben fejeződött be. Ebben az épületben – a Tolna Megyei Munkaügyi Központ támogatásával – 2001-ben teleházat nyitottunk a számítástechnikai, informatikai kultúra elterjesztésének szándékával.

A teleház egyrészt informatikai szolgáltatásokat (iroda- és számítástechnika biztosítása, internetelérés stb.) nyújt a településen élőknek, másrészt különböző szabadidős programoknak (kézművesklub, gyermekklub, „kortalanok klubja”, közéleti klub stb.) ad otthont.

Fontosnak tartjuk azt, hogy használható, érdekes ismereteket adó tanfolyamokat szervezzünk. Ebben az esztendőben több, szakmát adó képzést is szervezünk.

Cselekvő szeretet

Az alapítvány az egyházközség által alapított szervezetként igyekszik a gyülekezeti munkában is részt venni. A kezdeti szándék, a romamisszió beindítása kibővült. A lelki, szellemi táplálék biztosítása mellett szociális téren is igyekszünk segíteni: a rászorulóknak ruhaosztást szervezünk (ezúton is szeretnénk ezért köszönetet mondani az adományozóknak), illetve időnként élelmiszersegélyt adunk nekik.

Évek óta mi szervezzük a gyülekezeti hittantáborokat is, melyek segítségével harminc-harmincöt gyermek nyaralhat rendezett körülmények között.

Az alapítvány az országos egyház támogatása mellett folyamatosan pályázik. Igyekszünk kihasználni a lehetőségeket, így tavaly a közösségi házat egy 60 négyzetméteres ebédlőt, tálalókonyhát, vizesblokkot magába foglaló résszel tudtuk bővíteni. (Ez a részleg a júniusban beindítandó idősek klubját szolgálja ki.)

Jelenleg hét főállású és egy részmunkaidős foglalkoztatottunk van, akik adminisztratív, szociális és mezőgazdasági munkakörökben dolgoznak. Ehhez a Tolna Megyei Munkaügyi Központtól, az OFA-tól és az országos egyháztól kapunk támogatást.

Sajnos a pályázati rendszerből fakadó sajátosságok, az utólagos finanszírozás, az önerő biztosításának szükségessége, illetve az alapítvány tőkehiánya miatt nem mindig tudjuk a szükséges fejlesztéseket, felújításokat, beszerzéseket időben elvégezni. Programjaink egymásra épülnek, így próbáljuk meg a finanszírozási nehézségeket áthidalni, valamint állami normatívával támogatott szolgáltatásokat igyekszünk nyújtani, hogy hoszszú távon működőképesek lehessünk.

Bővülő lehetőségek

Szeretnénk folytatni a megkezdett fejlesztéseket. Elsősorban a szociális szolgáltatások terén látunk előrelépési lehetőséget. Szeretnénk egy idősotthont, illetve családok átmeneti otthonát építeni, mellyel egyrészt enyhíthetnénk a gondokat, másrészt újabb munkahelyeket teremthetnénk.

Szívesen beindítanánk egy bentlakásos népfőiskolát is, ahol bibliai, egyházismereti és szociális ismeretek, illetve a kézművesszakmák oktatására, valamint – a lelkészek és a gyülekezeti munkatársak számára – a nonprofit projekttervezési, pályázatírási ismeretek átadására lenne lehetőség.

Foglalkoztatási programjainkat is bővítjük – elsősorban a kézműves (szövés, varrás, csuhéfonás) bedolgozói munka irányában –, sőt pályáztunk egy „kézművesház” létesítésére is, amelyben a rászorulók szövő-, seprűkötő- vagy asztalosműhelyben tudnának dolgozni.

Az alapítvány tízéves működése során számtalanszor megtapasztaltuk: Isten akarata volt, hogy létrejöjjön, működjön, fejlődjön ez a munkaág. A sok áldás átélése hálára és kitartásra ösztönöz valamennyiünket, akik részt vehettünk ebben a munkában. Köszönjük Atyánknak, valamint az egyházi és világi személyeknek, szervezeteknek a támogatást, azt, hogy az álmok testet ölthettek, megvalósulhattak, gyümölcsöt, áldást hozhattak sokak életében.

Ősszel a tízéves évfordulón megemlékezést szervezünk, amelyen a hálaadás, a visszatekintés mellett a további tervek, tennivalók megvitatására is lehetőség lesz.

Kocsis István