Napról napra

Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. Mk 11,24 ( Zsolt 37,4; Lk 14,/15/16–24; Ef 2,17–22; Zsolt 36) Az imádkozó ember sokszor óvatoskodó és bátortalan: maga sem hiszi, hogy amit szeretne, amire szüksége lenne, megkaphatja. Jézus bátorítását azonban szó szerint kell vennünk. Higgyük el, hogy mindazt, ami igazán fontos, ami megegyezik Urunk akaratával, s ami valóban a javunkra válik, megadja nekünk. Ezek a jelszavak irányíthatnak minket: hinni, imádkozni, kérni, megköszönni!

Isten erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából. Lk l,69 (1Kir 8,66b; Péld 9,1–10; 1Kir 12,20–32) Zakariás a füstölőáldozat bemutatása idején még hitetlenkedve kérdezte a gyermeke születésének hírét jelző angyaltól: „Miből tudom meg ezt? Hiszen öreg vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Ám amikor megtelt a Lélek erejével, angyali jelenés nélkül is tudta és mondta: „Isten üdvözítőt támasztott nekünk.” Bár még csupán régen várt kisgyermekét látta maga előtt, mégis hittel vallott az üdvözítő Jézusról. A mi hitünket is erősítse a Szentlélek, hiszen a tanúkkal együtt elmondhatjuk: „Láttuk az ő dicsőségét…!”

Elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlęnségben, feltámasztatik erőben. 1Kor 15,43 (Zsolt 63,4; 2Móz 2,11–15/16–22/23–25; 1Kir 12,33–13,10) Számomra mindig nehéz tíznapos kislányom halálára gondolni, szívfájdító felidézni, ahogyan eszméletlenül pihegett a lélegeztetőgép alatt. Ám tizennégy év után is jó és megnyugtató a feltámadás örömhírébe kapaszkodni, s így békét találni. Ha el is mennek szeretteink, nyomorultan és erőtlenül, a feltámadás hajnala örömre, örök életre és találkozásra virraszt mindnyájunkat Urunkkal és mindazokkal, akik előrementek.

Legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 1Pt 5,5 (Zsolt 67,8; 1Sám 1,1–11; 1Kir 13,11–34) Az apostol óva inti olvasóit néhány olyan haszontalan tulajdonságtól, mint a nagyképűség, az önteltség, az elbizakodottság, a pökhendiség és az arrogancia. Mi mégis gyakran bemegyünk ezekbe az ingoványos utcákba, felvesszük ezeket a tulajdonságokat, mint egy ruhát, és szégyenletesen nézünk ki bennük. Imádkozzunk engedelmes lélekért, hogy megszívlelve az apostol kérését, alázatosan éljünk, és egykor elnyerjük Urunk kegyelmét.

A meggyógyított elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus. Mk 5,20 (Zsolt 116,12; Lk 1,57–67/68–75/76–80; 1Kir 14,1–20) Rendelők és kórházak százai a tanúk rá, hogy naponta hányan gyógyulnak meg az orvosi kezelés, a gyógyszerek vagy éppen a beszélgetések révén. Vajon gyógyultként szoktuk-e híresztelni a családunkban, városunkban, megyénkben, hogy mennyi jót tett velünk Jézus? Ne feledjük: ha nem adjuk tovább a jó hírt, hálátlanok vagyunk!

Tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz? Dán 4,32 (Mk 4,41; Lk 23,39–43; 1Kir 16,29–17,6) Vakmerően bátor az az ember, aki szomorúságában vagy keserűségében azt kérdezi: miért érdemeltem meg ezt, hogyan engedhette, hogyan tűrheti mindezt Isten? A Mindenható előtt csupán térdet és fejet hajthatunk szelíden, hiszen teremtmények vagyunk. Ő jól tudja, mi használ, mi árt, és mi válik javunkra. A bolygók, csillagok, napok, fekete lyukak és fényévek teremtője és Ura pontosan tudja, mit miért tesz! Mi is bízhatunk jóindulatában, hiszen „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: „Íme, az ember!” Jn 19,5 (Zak 12,10; Jer 31,/7/8–14; 1Kir 17,7–16) Munkácsy Mihály Ecce homo című festménye és Mel Gibson Passiója is döbbenetesen ábrázolja a gyűlölettől sötét arcú, velejéig gonosz embert és az ártatlanul, Megváltóként szenvedő Jézust. Ha együttérzéssel nézzük az Emberfiát, el kell jutnunk a pogány százados vallomásáig is: „Bizony ez az ember Isten Fia volt.” Ez a két vallomás segítsen minket a Jézustól kapott küldetésünk betöltésére, Isten és az emberek szeretetére!

Smidéliuszné Drobina Erzsébet