Élő víz

Sokan lottóznak, és álmodoznak az ötös találatról, a hirtelen meggazdagodásról. Évekig játszanak, és várják a szerencsét. A nagy halfogás történetében (Lk 5,1–11) is valami hasonlóról van szó. Simon hirtelen gazdag ember lett: azt olvassuk, hogy szakadozott a háló az óriási fogástól. A családja élete végéig gondtalanul élhetett a csodálatos halászzsákmányból.

Meggazdagodott? Bizonyára. De valami más is történt vele. Valami, ami az anyagi kincseknél jóval többet ér: Simon itt találkozott az élő Istennel. Mit jelentett ez? Először is azt, hogy meglátta Jézus gazdagságát és hatalmát. Aztán, mint egykor Ézsaiás próféta, azt is felismerte, hogy elveszett ember. Ezért kiáltott fel: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8) Jézus jósága lesújtotta. Tudta, hogy ezt a csodálatos ajándékot nem érdemelte meg.

Olyan ez, mint amikor az amúgy gondosan kitakarított, tisztának látszó szobába hirtelen besüt egy napsugár, és a bútorokon rögtön meglátszik por. Jézus jelenlétében a bűn súlyt kap, fájni, bántani kezd. Simon is szeretne elfutni. Szavai hasonlítanak ahhoz, amit Ádám mondott a bűneset után Istennek: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” (1Móz 3,10) Ezt a félelmet élte át Simon, pedig nem volt halálos veszélyben, még beteg sem volt, „csak” azon a reggelen találkozott az élő Istennel. A gazdag halászzsákmány nem okozott elég örömöt neki, hanem lesújtotta. Azt érezte, hogy bűnös, és ez elválasztja őt Istentől. Ám Jézus világosságot gyújtott a szívében. Felemelő és bátorító erővel hatott rá a Mester szelíd szava: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10)

Ezt élte át Simon. De boldog ember az, aki a bibliai történetekben egyszerre csak magára ismer! Sokan jutottak élő hitre úgy, hogy ezekben az elbeszélésekben a saját életük csődjére, ürességére döbbentek rá. Amikor a bűnről van szó, Isten Lelke a fülünkbe akarja kiáltani azt, amit Nátán mondott Dávidnak: „Te vagy az az ember!” (2Sám 12,7) Másokat olyan könnyen megítélünk, ám keserves az a pillanat, amikor saját magunkat kell megvizsgálnunk. Simonnak nem parancsolta senki, még Jézus sem, hogy bűnösnek vallja magát. A szívéből szakadt fel ez a bűnvallás. Van, akit csapások törnek meg – Simon szívét azonban Jézus jósága törte össze. Tapasztaljuk, hogy Isten sokféleképp keresi az utat a mi kemény és dacos szívünkhöz. Ha életünk eseményeiben felismerjük az ő kereső, megmentő szeretetét, akkor miénk lesz az „ötös találat” – megismerjük az igazi gazdagságot, amely megelégedetté, boldoggá teheti életünket.

Gáncs Aladár