Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Sokan lottóznak, és álmodoznak az ötös találatról, a hirtelen meggazdagodásról. Évekig játszanak, és várják a szerencsét. A nagy halfogás történetében (Lk 5,1–11) is valami hasonlóról van szó. Simon hirtelen gazdag ember lett: azt olvassuk, hogy szakadozott a háló az óriási fogástól. A családja élete végéig gondtalanul élhetett a csodálatos halászzsákmányból.

Meggazdagodott? Bizonyára. De valami más is történt vele. Valami, ami az anyagi kincseknél jóval többet ér: Simon itt találkozott az élõ Istennel. Mit jelentett ez? Elõször is azt, hogy meglátta Jézus gazdagságát és hatalmát. Aztán, mint egykor Ézsaiás próféta, azt is felismerte, hogy elveszett ember. Ezért kiáltott fel: „Menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8) Jézus jósága lesújtotta. Tudta, hogy ezt a csodálatos ajándékot nem érdemelte meg.

Olyan ez, mint amikor az amúgy gondosan kitakarított, tisztának látszó szobába hirtelen besüt egy napsugár, és a bútorokon rögtön meglátszik por. Jézus jelenlétében a bûn súlyt kap, fájni, bántani kezd. Simon is szeretne elfutni. Szavai hasonlítanak ahhoz, amit Ádám mondott a bûneset után Istennek: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtõztem el.” (1Móz 3,10) Ezt a félelmet élte át Simon, pedig nem volt halálos veszélyben, még beteg sem volt, „csak” azon a reggelen találkozott az élõ Istennel. A gazdag halászzsákmány nem okozott elég örömöt neki, hanem lesújtotta. Azt érezte, hogy bûnös, és ez elválasztja õt Istentõl. Ám Jézus világosságot gyújtott a szívében. Felemelõ és bátorító erõvel hatott rá a Mester szelíd szava: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10)

Ezt élte át Simon. De boldog ember az, aki a bibliai történetekben egyszerre csak magára ismer! Sokan jutottak élõ hitre úgy, hogy ezekben az elbeszélésekben a saját életük csõdjére, ürességére döbbentek rá. Amikor a bûnrõl van szó, Isten Lelke a fülünkbe akarja kiáltani azt, amit Nátán mondott Dávidnak: „Te vagy az az ember!” (2Sám 12,7) Másokat olyan könnyen megítélünk, ám keserves az a pillanat, amikor saját magunkat kell megvizsgálnunk. Simonnak nem parancsolta senki, még Jézus sem, hogy bûnösnek vallja magát. A szívébõl szakadt fel ez a bûnvallás. Van, akit csapások törnek meg – Simon szívét azonban Jézus jósága törte össze. Tapasztaljuk, hogy Isten sokféleképp keresi az utat a mi kemény és dacos szívünkhöz. Ha életünk eseményeiben felismerjük az õ keresõ, megmentõ szeretetét, akkor miénk lesz az „ötös találat” – megismerjük az igazi gazdagságot, amely megelégedetté, boldoggá teheti életünket.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::