Evangélikusok

Nemrég emlékeztünk meg Sztehlo Gábor halálának harmincadik, gyermekmentő munkájának hatvanadik évfordulójáról. Az ünnepségek során nem esett szó arról a korántsem lényegtelen körülményről, hogy a néhai evangélikus lelkész – szabadkőműves volt. A Pax Gyermekotthon működtetésének anyagi feltételeit nem kis mértékben a svájci szabadkőműves Alpina nagypáholy segítségével teremtette meg. A téma kutatója különféle dokumentumokból idéz. Írását kommentár nélkül közöljük.

Magyarországon a szabadkőművességet többször betiltották. Valahányszor önkényuralmi rendszer jutott hatalomra, a szabadkőműves szervezeteket bűnbakként kezelték. Így történt ez 1919-ben és 1920-ban is, amikor – a többivel együtt – az 1870 óta működő Neuschlosz, a Régi Hívek páholy működését is betiltották. Ez a páholy addig szinte csakis jótékonysági munkát folytatott. Legjelentősebb tevékenységének az ingyenkenyér-ingyentej mozgalom megalapítását és működtetését tekinthetjük. Ennek keretében a Podmaniczky utca 45. szám alatt, a Nagypáholyház épületének földszintjén a rászorulók ingyen kaptak egy-egy bögre tejet és egy-egy szelet kenyeret. A kenyérosztás vezetője, „Róbert bácsi”, vagyis Kovács Róbert páholytag neve fogalommá vált. Hajléktalanok számára menhelyet is létesítettek.

1945-ben, a demokrácia visszaállításakor rövid ideig ismét szabadon működhetett a szabadkőművesség. 1946-ban újjáalakult a Régi Hívek páholy is. Ennek volt a tagja Sztehlo Gábor, aki 1949-ben – a második felügyelő helyetteseként – a szervezet egyik választott vezetője lett.

A páholy eddig kiadatlan munkatervében az egyik feladatként az idősebb és a fiatalabb nemzedék közötti kapcsolat ápolását, a családias légkör megteremtését jelölték meg. Sokat foglalkoztak a társadalom gondjaival, s keresték a megoldási lehetőségeket. A páholyban egy ízben előadás hangzott el A Biblia és a szociális gondolatok címmel. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a témához Sztehlo is hozzászólt „kiemelve annak nagy értékét, és hangsúlyozva azt a tényt, hogy a Biblia valóban az élet könyve, s így kimeríthetetlen forrása a tudományoknak még ma is és lesz az a jövőben is”.

Amint a dokumentumokban olvasható, 1949. június 9-én Sztehlo Gábor tartott előadást a páholyban, Az evangélium és a szociális haladás eszméi címmel. Minthogy a referátum szövegét nem írta le, a jegyzőkönyv csak a hozzászólásokat tudta rögzíteni: „Munkájának anyagát nem adta át, emlékezetből pedig csak meghamisítanám annak eredeti szépségeit. Sztehlo tv. [azaz testvér; így szólítják egymást a szabadkőművesek] jelenleg szabadságon van, s így nem lévén Pesten, nem tudtam a munkaanyagot megszerezni. [Bekezdés] Az előadás a maga nemében valóban megindító és felemelő volt. (…) Bizonyság erre az is, hogy a hozzászólók valamennyien lelkes melegséggel üdvözölték az előadót, és osztatlanul kiemelték annak súlyos és örök érvényű tartalmát. Neumann Rafael tv. kiemeli az előadásból azt a részt, amely az egyénre és annak benső hiterősségére építi a kultúrát, az erkölcsi magaslatok megközelítését. Hangsúlyozza, hogy az evangéliumnak a tanításai annyira egyezőek a szabadkőművesség törekvéseivel, hogy öröm volt hallgatni a hirdetett igéket. – Az előadás fényes bizonyítéka annak, hogy bármely templomban imádja Istent a hívő, igaz és bensőséges az imája csak akkor lehet, ha szeretet hatja azt át. Íme a legfényesebb és a legkomolyabb szabadkőművesi törekvés, tanítás. Auer tv. spirituális oldalát emeli ki a nagyszerű előadásnak. [Bekezdés] Fm. [főmester: a páholy választott vezetője] tv. rámutat arra, hogy Sztehló tv. profán [vagyis nem szabadkőművesi] élete párhuzamosan halad az evangéliummal, aki pedig az evangéliummal cselekszik, az szabadkőműves. Egyébként azt kaptuk Sztehló tv.-től, amit tőle el is vártunk. Mindezek dacára mindnyájunk nevében a legmelegebb köszönetet érdemli meg, mert igazi szabadkőművesi feladatot végzett.”

A későbbiekben Sztehlo Gábor több alkalommal hiányzott az összejövetelekről. Ezeknek a hiányzásoknak tulajdonítható, hogy júniusi előadásának szövege utóbb sem jelenhetett meg a páholy jegyzőkönyvében. (A szervezetet azonban igen komolyan vette: ezt bizonyítja, hogy minden alkalommal kimentette magát, és adományát eljuttatta a páholy pénztárába.)

Hallgatóságának érdeklődését igazolja, hogy még ugyanebben az esztendőben újabb előadásra kérték fel. A páholy eddig kiadatlan jegyzőkönyvében 1949. december 22-i keltezéssel a következő sorok olvashatók: „Főmester tv. bejelenti, hogy Sztehlo Gábor előadása elmarad, mert a Pax Gyermekotthont államosították, és az átvétel éppen most van folyamatban, tehát a tv.-ünk a hirdetett előadását megtartani nem tudhatja.”

A hír hallatára a jelen lévő szabadkőművesek azonnal segíteni igyekeztek társuknak. Erről így tudósít a jegyzőkönyv: „A páholy a hírt nagy sajnálattal veszi tudomásul, és elhatározza, hogy a megviseltetés együttérzéséről a tv.-ünket táblában értesítjük. (…) Szabó tv. javasolja, hogy Sztehlo tv.-t a Nagypáholy vegye igénybe a karitatív munkájában. Főmester tv. megjegyzi, hogy Sztehlo evangélikus lelkész is, s így az egyháza bizonyára gondoskodik majd róla. Nem kenyérkérdésről van szó, hanem annak az otthonnak az elvesztéséről, melyet annyi szeretettel és hozzáértéssel tett igazi otthonná, és ahova az elhagyott gyerekekből álló családját összegyűjtötte.”

Mint tudjuk, az állam felajánlotta az államosított gyermekotthon vezetői állását Sztehlo Gábornak, s az evangélikus egyház ugyancsak felkínált neki egy feladatot. Egyiket sem vállalta el. Szabadkőműves páholya 1950-ben ismét megválasztotta egy tisztségre: ezúttal a második felügyelői megbízatást kapta. Ezt a feladatot elfogadta, ellátni azonban nem sokáig tudta: a Rákosi-rendszer 1950. június 12-én az egész magyar szabadkőművességet, benne a Régi Hívek páholyt is betiltotta.

Berényi Zsuzsanna Ágnes