Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Nemrég emlékeztünk meg Sztehlo Gábor halálának harmincadik, gyermekmentõ munkájának hatvanadik évfordulójáról. Az ünnepségek során nem esett szó arról a korántsem lényegtelen körülményrõl, hogy a néhai evangélikus lelkész – szabadkõmûves volt. A Pax Gyermekotthon mûködtetésének anyagi feltételeit nem kis mértékben a svájci szabadkõmûves Alpina nagypáholy segítségével teremtette meg. A téma kutatója különféle dokumentumokból idéz. Írását kommentár nélkül közöljük.

Magyarországon a szabadkõmûvességet többször betiltották. Valahányszor önkényuralmi rendszer jutott hatalomra, a szabadkõmûves szervezeteket bûnbakként kezelték. Így történt ez 1919-ben és 1920-ban is, amikor – a többivel együtt – az 1870 óta mûködõ Neuschlosz, a Régi Hívek páholy mûködését is betiltották. Ez a páholy addig szinte csakis jótékonysági munkát folytatott. Legjelentõsebb tevékenységének az ingyenkenyér-ingyentej mozgalom megalapítását és mûködtetését tekinthetjük. Ennek keretében a Podmaniczky utca 45. szám alatt, a Nagypáholyház épületének földszintjén a rászorulók ingyen kaptak egy-egy bögre tejet és egy-egy szelet kenyeret. A kenyérosztás vezetõje, „Róbert bácsi”, vagyis Kovács Róbert páholytag neve fogalommá vált. Hajléktalanok számára menhelyet is létesítettek.

1945-ben, a demokrácia visszaállításakor rövid ideig ismét szabadon mûködhetett a szabadkõmûvesség. 1946-ban újjáalakult a Régi Hívek páholy is. Ennek volt a tagja Sztehlo Gábor, aki 1949-ben – a második felügyelõ helyetteseként – a szervezet egyik választott vezetõje lett.

A páholy eddig kiadatlan munkatervében az egyik feladatként az idõsebb és a fiatalabb nemzedék közötti kapcsolat ápolását, a családias légkör megteremtését jelölték meg. Sokat foglalkoztak a társadalom gondjaival, s keresték a megoldási lehetõségeket. A páholyban egy ízben elõadás hangzott el A Biblia és a szociális gondolatok címmel. A jegyzõkönyv tanúsága szerint a témához Sztehlo is hozzászólt „kiemelve annak nagy értékét, és hangsúlyozva azt a tényt, hogy a Biblia valóban az élet könyve, s így kimeríthetetlen forrása a tudományoknak még ma is és lesz az a jövõben is”.

Amint a dokumentumokban olvasható, 1949. június 9-én Sztehlo Gábor tartott elõadást a páholyban, Az evangélium és a szociális haladás eszméi címmel. Minthogy a referátum szövegét nem írta le, a jegyzõkönyv csak a hozzászólásokat tudta rögzíteni: „Munkájának anyagát nem adta át, emlékezetbõl pedig csak meghamisítanám annak eredeti szépségeit. Sztehlo tv. [azaz testvér; így szólítják egymást a szabadkõmûvesek] jelenleg szabadságon van, s így nem lévén Pesten, nem tudtam a munkaanyagot megszerezni. [Bekezdés] Az elõadás a maga nemében valóban megindító és felemelõ volt. (…) Bizonyság erre az is, hogy a hozzászólók valamennyien lelkes melegséggel üdvözölték az elõadót, és osztatlanul kiemelték annak súlyos és örök érvényû tartalmát. Neumann Rafael tv. kiemeli az elõadásból azt a részt, amely az egyénre és annak bensõ hiterõsségére építi a kultúrát, az erkölcsi magaslatok megközelítését. Hangsúlyozza, hogy az evangéliumnak a tanításai annyira egyezõek a szabadkõmûvesség törekvéseivel, hogy öröm volt hallgatni a hirdetett igéket. – Az elõadás fényes bizonyítéka annak, hogy bármely templomban imádja Istent a hívõ, igaz és bensõséges az imája csak akkor lehet, ha szeretet hatja azt át. Íme a legfényesebb és a legkomolyabb szabadkõmûvesi törekvés, tanítás. Auer tv. spirituális oldalát emeli ki a nagyszerû elõadásnak. [Bekezdés] Fm. [fõmester: a páholy választott vezetõje] tv. rámutat arra, hogy Sztehló tv. profán [vagyis nem szabadkõmûvesi] élete párhuzamosan halad az evangéliummal, aki pedig az evangéliummal cselekszik, az szabadkõmûves. Egyébként azt kaptuk Sztehló tv.-tõl, amit tõle el is vártunk. Mindezek dacára mindnyájunk nevében a legmelegebb köszönetet érdemli meg, mert igazi szabadkõmûvesi feladatot végzett.”

A késõbbiekben Sztehlo Gábor több alkalommal hiányzott az összejövetelekrõl. Ezeknek a hiányzásoknak tulajdonítható, hogy júniusi elõadásának szövege utóbb sem jelenhetett meg a páholy jegyzõkönyvében. (A szervezetet azonban igen komolyan vette: ezt bizonyítja, hogy minden alkalommal kimentette magát, és adományát eljuttatta a páholy pénztárába.)

Hallgatóságának érdeklõdését igazolja, hogy még ugyanebben az esztendõben újabb elõadásra kérték fel. A páholy eddig kiadatlan jegyzõkönyvében 1949. december 22-i keltezéssel a következõ sorok olvashatók: „Fõmester tv. bejelenti, hogy Sztehlo Gábor elõadása elmarad, mert a Pax Gyermekotthont államosították, és az átvétel éppen most van folyamatban, tehát a tv.-ünk a hirdetett elõadását megtartani nem tudhatja.”

A hír hallatára a jelen lévõ szabadkõmûvesek azonnal segíteni igyekeztek társuknak. Errõl így tudósít a jegyzõkönyv: „A páholy a hírt nagy sajnálattal veszi tudomásul, és elhatározza, hogy a megviseltetés együttérzésérõl a tv.-ünket táblában értesítjük. (…) Szabó tv. javasolja, hogy Sztehlo tv.-t a Nagypáholy vegye igénybe a karitatív munkájában. Fõmester tv. megjegyzi, hogy Sztehlo evangélikus lelkész is, s így az egyháza bizonyára gondoskodik majd róla. Nem kenyérkérdésrõl van szó, hanem annak az otthonnak az elvesztésérõl, melyet annyi szeretettel és hozzáértéssel tett igazi otthonná, és ahova az elhagyott gyerekekbõl álló családját összegyûjtötte.”

Mint tudjuk, az állam felajánlotta az államosított gyermekotthon vezetõi állását Sztehlo Gábornak, s az evangélikus egyház ugyancsak felkínált neki egy feladatot. Egyiket sem vállalta el. Szabadkõmûves páholya 1950-ben ismét megválasztotta egy tisztségre: ezúttal a második felügyelõi megbízatást kapta. Ezt a feladatot elfogadta, ellátni azonban nem sokáig tudta: a Rákosi-rendszer 1950. június 12-én az egész magyar szabadkõmûvességet, benne a Régi Hívek páholyt is betiltotta.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::