Napról napra
Új nap - új kegyelem
Krisztus mondja: „Aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.” Jn 12,45 (2Móz 33,11a; Jn 2,1–11; Róm 12/4–8/9–16; Zsolt 89,20–38) Jól csak a szívével lát az ember – olvassuk Exupéry híres regényében, A kis hercegben. Jézust is a szívünkkel kell látni, mert a hit, a bizalom tesz bennünket alkalmassá arra, hogy jól lássuk õt, s rajta keresztül lássuk Atyánkat, Istenünket. Kérni kell napról napra, hogy bizalommal nézhessünk rá, mert így látjuk meg benne az Atya jóságát, gazdagságát, el nem múló szeretetét.
Jónátán elment Dávidhoz, és erõsítette az Istenbe vetett bizalmát. 1Sám 23,16 (1Pt 4,10; 5Móz 4,5–13; 1Kor 3,1–4) Egymásra vagyunk bízva. Dávid és Jónátán minden próbát kiálló barátsága a mai napig példa számunkra. Irigység, féltékenység, gyávaság nem ékelõdhetett kettõjük közé, nem volt olyan egyéni érdek, amely elszakította volna õket egymástól. Kövessük ebben õket.
Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr. Zsolt 6,10 (Zsid 5,7; Mk 2,23–28; 1Kor 3,5–8) Nincs fölszabadítóbb üzenet, mint hallani az Úr szavát: meghallgatásra talált kérésed, eljutott kiáltásod az Úrhoz. Elég, hogy hall, hogy meghallgatta könyörgésem szavát. A válasz, a felelet rá van bízva. Jó az, amit cselekszik. A legjobb.
Jézus a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törõdsz azzal, hogy elveszünk?” Mk 4,38 (Bír 6,13; Lk 16,14–17/18/; 1Kor 3,9–17) Jézus látszólag alszik, mondhatnánk, de Jézus valóságosan aludt. Álmából azonban fel lehetett ébreszteni. Nem neheztelt érte, lecsendesítette a tengert. Ne legyünk mi sem szemérmesek! Merjük szólítani Jézust, ha bajban vagyunk. Kiáltsunk hozzá, ha segítségre szorulunk. Nem neheztel érte.
Jertek, menjünk el, könyörögjünk az Úrhoz, folyamodjunk a Seregek Urához! Én is megyek! Zak 8,21 (Jel 14,7; ApCsel 15,22–31; 1Kor 3,18–23) A próféta bocsánatkérésre buzdítja a népet. Az elrontott út után új lehetõséget, segítséget kérni. Nemcsak küld, de õ is csatlakozik, nemcsak másoktól várja el a bûnbánatot, õ is beáll a bûnbánók, a kegyelemért folyamodók sorába. Mi is álljunk oda azok mellé, akik vétkeztek és segítségre szorulnak! Melléjük álljunk, velük együtt menjünk Urunkhoz!
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Zsolt 16,6 (Kol 1,12; Jn 7,1–13; 1Kor 4,1–13) Fiatal korom óta kísér ez a zsoltárvers. Éveken át a jövõ hívogató, szívet melengetõ ígéreteit láttam benne. Ma már tudom, hogy a jelen boldogságáról, az Úr biztonságot, örömöt adó jelenlétérõl vall a zsoltár írója. Az Úr közelsége által lehet minden életkörülmény és minden élethelyzet kies hely.
Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Mk 16,15 (Ézs 52,10; 5Móz 33,1–4 (7.12–16); 1Kor 4,14–21) Jézus Krisztus ránk bízta annak továbbadását, amiért õ a világba jött. Amiért meghalt, szenvedett. A szabadulás üzenetét, a hívó szót az Isten országába. Hûek vagyunk-e az üzenet továbbadásában? Élünk-e magunk is napról napra a minket is megszólító örömüzenetbõl? Járja át most szívünket a megbízatás öröme és felelõssége: Jézus Krisztus nem álfeladatok elvégzésére kért, hanem annak továbbvitelére, amiért õ életét adta.
Karl Jánosné Csepregi Erzsébet