Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Krisztus mondja: „Aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.” Jn 12,45 (2Móz 33,11a; Jn 2,1–11; Róm 12/4–8/9–16; Zsolt 89,20–38) Jól csak a szívével lát az ember – olvassuk Exupéry híres regényében, A kis hercegben. Jézust is a szívünkkel kell látni, mert a hit, a bizalom tesz bennünket alkalmassá arra, hogy jól lássuk őt, s rajta keresztül lássuk Atyánkat, Istenünket. Kérni kell napról napra, hogy bizalommal nézhessünk rá, mert így látjuk meg benne az Atya jóságát, gazdagságát, el nem múló szeretetét.

Jónátán elment Dávidhoz, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. 1Sám 23,16 (1Pt 4,10; 5Móz 4,5–13; 1Kor 3,1–4) Egymásra vagyunk bízva. Dávid és Jónátán minden próbát kiálló barátsága a mai napig példa számunkra. Irigység, féltékenység, gyávaság nem ékelődhetett kettőjük közé, nem volt olyan egyéni érdek, amely elszakította volna őket egymástól. Kövessük ebben őket.

Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr. Zsolt 6,10 (Zsid 5,7; Mk 2,23–28; 1Kor 3,5–8) Nincs fölszabadítóbb üzenet, mint hallani az Úr szavát: meghallgatásra talált kérésed, eljutott kiáltásod az Úrhoz. Elég, hogy hall, hogy meghallgatta könyörgésem szavát. A válasz, a felelet rá van bízva. Jó az, amit cselekszik. A legjobb.

Jézus a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Mk 4,38 (Bír 6,13; Lk 16,14–17/18/; 1Kor 3,9–17) Jézus látszólag alszik, mondhatnánk, de Jézus valóságosan aludt. Álmából azonban fel lehetett ébreszteni. Nem neheztelt érte, lecsendesítette a tengert. Ne legyünk mi sem szemérmesek! Merjük szólítani Jézust, ha bajban vagyunk. Kiáltsunk hozzá, ha segítségre szorulunk. Nem neheztel érte.

Jertek, menjünk el, könyörögjünk az Úrhoz, folyamodjunk a Seregek Urához! Én is megyek! Zak 8,21 (Jel 14,7; ApCsel 15,22–31; 1Kor 3,18–23) A próféta bocsánatkérésre buzdítja a népet. Az elrontott út után új lehetőséget, segítséget kérni. Nemcsak küld, de ő is csatlakozik, nemcsak másoktól várja el a bűnbánatot, ő is beáll a bűnbánók, a kegyelemért folyamodók sorába. Mi is álljunk oda azok mellé, akik vétkeztek és segítségre szorulnak! Melléjük álljunk, velük együtt menjünk Urunkhoz!

Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Zsolt 16,6 (Kol 1,12; Jn 7,1–13; 1Kor 4,1–13) Fiatal korom óta kísér ez a zsoltárvers. Éveken át a jövő hívogató, szívet melengető ígéreteit láttam benne. Ma már tudom, hogy a jelen boldogságáról, az Úr biztonságot, örömöt adó jelenlétéről vall a zsoltár írója. Az Úr közelsége által lehet minden életkörülmény és minden élethelyzet kies hely.

Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Mk 16,15 (Ézs 52,10; 5Móz 33,1–4 (7.12–16); 1Kor 4,14–21) Jézus Krisztus ránk bízta annak továbbadását, amiért ő a világba jött. Amiért meghalt, szenvedett. A szabadulás üzenetét, a hívó szót az Isten országába. Hűek vagyunk-e az üzenet továbbadásában? Élünk-e magunk is napról napra a minket is megszólító örömüzenetből? Járja át most szívünket a megbízatás öröme és felelőssége: Jézus Krisztus nem álfeladatok elvégzésére kért, hanem annak továbbvitelére, amiért ő életét adta.

Karl Jánosné Csepregi Erzsébet

::Nyomtatható változat::