e-világ
Hajléktalansirató
Az élet olyan üres volt,
Reménytelen, sivár.
Pályaudvarokon aludtam,
Rám senki se várt.
Az ital nem volt elég,
Már a drog kellett,
Csak egy új mámorra vártam,
Ez talán segíthet.
Barátaim, a templom, a könyvtár
Nem kellettek,
Sem a szülői ház.
Ha hívtak is, én nem mentem,
Úgy vonzott az alvilág.
A tiszta otthon helyett a szennyet élveztem,
Büdös, füstös kocsmákban
Vagy a parkban fetrengtem.
Az élet rettegés volt,
Rám, tudtam, a börtön vár,
Ha ital vagy drog kellett,
Semmi sem lehetett akadály.
És se istent, se embert
Soha nem szerettem,
Ennek ellenére valaki mellém állt,
És ennyit mondott nekem:
Isten úgy szerette e világot
Hogy egyszülött fiát, Jézust odaadta érte.
Most, ha megszomjazom,
A forráshoz megyek,
Isten Szentlelkéből erőt meríthetek.
Jézus a vigasztalóm, és ő a vezérem,
Mint élő víznek folyama,
Ő áradjon belőlem.
Klima Sándor