e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Az élet olyan üres volt,

Reménytelen, sivár.

Pályaudvarokon aludtam,

Rám senki se várt.

Az ital nem volt elég,

Már a drog kellett,

Csak egy új mámorra vártam,

Ez talán segíthet.

Barátaim, a templom, a könyvtár

Nem kellettek,

Sem a szülői ház.

Ha hívtak is, én nem mentem,

Úgy vonzott az alvilág.

A tiszta otthon helyett a szennyet élveztem,

Büdös, füstös kocsmákban

Vagy a parkban fetrengtem.

Az élet rettegés volt,

Rám, tudtam, a börtön vár,

Ha ital vagy drog kellett,

Semmi sem lehetett akadály.

És se istent, se embert

Soha nem szerettem,

Ennek ellenére valaki mellém állt,

És ennyit mondott nekem:

Isten úgy szerette e világot

Hogy egyszülött fiát, Jézust odaadta érte.

Most, ha megszomjazom,

A forráshoz megyek,

Isten Szentlelkéből erőt meríthetek.

Jézus a vigasztalóm, és ő a vezérem,

Mint élő víznek folyama,

Ő áradjon belőlem.

Klima Sándor

::Nyomtatható változat::