Egyházunk egy-két hete

Örömünnepre gyûlhettek össze a hívek a szegedi evangélikus templomban július 17-én, szombaton, amikor Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, dr. Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének professzora, egykori szegedi lelkész és ifj. Cserháti Sándor, a szegedi gyülekezet lelkésze felavatta Barthel-Rúzsa Zsolt és Laczi Roland végzett teológusokat, akik együtt indultak szülõvárosukból, és most – a felkészülés évei után – együtt érkeztek életük fordulópontjához.

Mindkét teológus számára meghatározó volt az a gyülekezetélmény Szegeden, amely kitöltötte gyermek- és ifjúkoruk nagy részét. Külön öröm és ajándék volt Roland számára, hogy ordinációján dr. Cserháti Sándor személyében az a lelkész is segédkezhetett az avatás szolgálatában, aki õt Szegeden hatévesen megkeresztelte, és aki teológiai tanulmányai során végigkísérte a felkészülését, iránymutató teológusi, lelkészi példájával elöl járva.

Rolandot kisgyermekkorában nagymamája fogta kézen, és vitte el a gyülekezet vasárnapi iskolájába, ahol a gyermekfoglalkozások annyira megtetszettek neki, hogy onnantól a gyülekezeti közösség az élete részévé vált. A keresztény hit érlelõdésének idõszakában meghatározó szerepe volt az akkori szegedi lelkésznek, a hitben és tudásban egyaránt sokat adó példaképnek, Ribár Jánosnak és feleségének, Kajos Annamáriának. A konfirmációs elõkészítõk, az ifiórák, a nyári gyenesdiási táborok mind abba az irányba terelték Roland nyiladozó érdeklõdését, hogy a teológiai és hitbeli kérdésekkel elmélyültebben foglalkozzon a jövõben. Nyáron, amikor nem voltak ifiórák, minden vasárnapi istentiszteleten részt vett ifis társaival, és ez a közösségi és istentiszteleti élmény is azt erõsítette benne, hogy teológiai tanulmányokat folytasson.

1993-ban érettségizett. Ribár Jánosék még jóval ezelõtt elkerültek Szegedrõl. A meghatározó lelkészi példa hiányában elbizonytalanodott a korábbi elképzelését illetõen, de csak egy idõre: három év múlva megérett benne az elhívás bizonyossága, és jelentkezett a teológiára.

Rendkívül fontos életszakasz volt számára a maglódi gyülekezetben eltöltött hatodév. Itt Péterné Benedek Ágnes mentor felügyelete alatt a gyülekezeti közösség befogadó és megtartó szeretete, a pozitív visszajelzés és a biztatás végleg megerõsítette õt a kezdeti elhívásra adott válaszában, és bizonyossá tette számára: megtalálta az útját.

Zsolt tízéves korában került szoros kapcsolatba a szegedi gyülekezettel. Ugyancsak tízéves volt, amikor egy tragikus balesetben elvesztette szüleit. A haláluk után nagynénje vette magához õt és húgát, három saját gyermeke mellé. Zsolt és Roland között hamar kialakult a barátság, melynek elmélyüléséhez hozzájárult a sok közös élmény: a konfirmáció, az ifiórák és nyári táborok közösségi tapasztalatai. A lelki és szellemi érlelõdés éveiben Zsolt számára is meghatározó volt Ribár János lelkészi példája, valamint 1992-tõl a szegedi piarista gimnázium légköre és szellemisége, a hittanórák és lelkigyakorlatok. Mindez felébresztette benne a teológia iránti mélyebb érdeklõdést. Itt született meg az az elhatározása, hogy jelentkezzen az Evangélikus Hittudományi Egyetemre.

Rolanddal együtt készültek a felvételire, együtt is kezdték meg tanulmányaikat, és négy évig szobatársak voltak a teológusotthonban. Az egyetemen egyszerre választották meg õket a hallgatói önkormányzat vezetõségébe, ahol együtt dolgoztak a hallgatók érdekképviseletéért és a teológusközösség építéséért. Zsolt a hallgatói önkormányzat elnökeként komolyabban kezdett érdeklõdni a hallgatói érdekképviselet magasabb szintû, közéleti része iránt. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájában elõször választmányi képviselõnek választották meg õt, majd 2002. január 1-jétõl a HÖOK elnökeként tevékenykedik a felsõoktatásban tanuló hallgatók érdekeiért.

Az ünnepi istentisztelet végén a már felavatott két lelkész közös imájában hálát adott mindazokért a támogató, terelgetõ emberi kezekért, melyek õket az Úr szolgálatának útjára vezették. Azt kérték, hogy mindazt a felmérhetetlen lelki gazdagságot, békét, bizonyosságot és áldást, melyet Uruktól kaptak, továbbadhassák szolgálatuk során a világnak. Annak a világnak, amelyrõl Gáncs Péter püspök igehirdetésében hangoztatta: a lelkészi szolgálatot nemcsak az egyház számára kell végezni, hanem a világ számára is, bármilyen ellenségesnek mutatkozzon is Isten Igéjével szemben. A Zsolt és Roland által választott ige Jézus fõpapi imájából ennek a szolgálatnak a nehézségérõl szól: „Nem azt kérem, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól” (Jn 17,15). A két frissen avatott lelkész ezzel az üzenettel a szívében kezdheti meg szolgálatát a világban: Roland Kiskõrösön, Zsolt pedig titkárként és a Déli Egyházkerület segédlelkészeként a püspöki hivatalban.

Petri Gábor

Regionális hozzárendelés: Szegedi Evangélikus Egyházközség