Élő víz
Szentlélek a vágószobában
avagy egy televíziós sorozat utóélete
Néhány hónappal ezelőtt adtunk hírt arról, hogy az Oroszlányi Televízió műsorra tűzött egy tizenkét részes ismeretterjesztő sorozatot, amely az egyház életét próbálta bemutatni az érdeklődő – nem feltétlenül vallásos – emberek számára.
A forgatások megannyi élményt jelentettek, nemcsak számomra, hanem szerkesztőtársam és az operatőr számára is. Igazi csapattá kovácsolódtunk a kilenc hónap alatt. Forgattunk jéghideg templomban, szakadó hóesésben, térdig érő hóban és rekkenő melegben. Temetőben, utcán, börtönben, iskolában, óvodában, kórházban, városokban és falvakban. Az igazi munka mégis a kazetták megtekintése után, a vágószobában következett. A hétvége és különösképpen az éjszakák jelentették a munkaidőt. Ekkor értünk rá mi, szerkesztők és a vágó. Órákig ültünk a képernyőkre meredve, és válogattuk a vágóképeket, a hasznos hangot.
Lassan-lassan kicsinek bizonyult a pár négyzetméteres szoba. Egyre többen ragadtak mellettünk. Leültek a székekre, álltak az ajtóban. A felvételeket látva a televízió középkorú és fiatal munkatársai sorra tették fel kérdéseiket. Közülük is kiemelkedett a vágó – Mezei Péter (36) –, aki a forgatás hónapjai alatt átfogó bibliaismereti, egyház- és vallástörténeti „képzésben” részesült. Az utolsó rész befejezése előtt különös és megdöbbentő kéréssel-kérdéssel hozakodott elő: „Szeretnék megkeresztelkedni! Lehet?”
Gondolkodás nélkül mondtam igent, hiszen a keresztelkedésre jelentkező felnőttek általában feleennyi időt sem tudnak a felkészítésre szánni. Azt kell mondanom, hogy orosházi szolgálatom kilenc éve alatt Mezei Péter volt a legjobban felkészült konfirmandusom.
A templom meghitt csendjében az oltár egyik oldalán állt e sorok írója – a lelkész-szerkesztő –, a keresztelőkút előtt a vágó, valamint keresztségének tanúja, a televízió főszerkesztője.
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,13–14) Ez az ige szolgált alapul, ez lett a pecsétje egy döntésnek, amelyre harminchat évet kellett várni…
Ha belépek a szerkesztőségbe, és jó napot kívánok mindenkinek, a vágószoba felől szól egy Erős vár a mi Istenünk is! A filmsorozat tehát betöltötte szerepét, egy lélek az Isten oldalára került, áthatott egy életet a Szentlélek, aki otthonosan mozog a vágószobában is.
Molnár József