Kultúrkörök

Linda Dillow és Lorraine Pintus legújabb könyve, az Intim kérdések – Válaszok a nõk legszemélyesebb kérdéseire címû hiánypótló mû arról szól, amirõl mi nem merünk beszélni: férfi és nõ szeretetének teljességérõl.

„Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillõ segítõtársat.” (1Móz 2,18) Tapasztalatom szerint a párkapcsolatokban az egyik leggyakoribb probléma az, hogy a nõ nem ismeri önmagát mint nõt, a férfi saját magát mint férfit. Hiányos az ismeretünk önmagunkról. Egyre több tudományos felfedezés tárja fel világunkat, de önmagunk elõtt ismeretlenek vagyunk. Pedig „nincs olyan találkozás Istennel, amely ne lenne ugyanakkor önmagunkkal való találkozás. Ugyanakkor nincs olyan önmegtapasztalás, amely révén ne jutnánk Isten még teljesebb felismerésére”. (Jálics Ferenc)

A nõ teremtésbeli adottsága, hogy beszéd formájában oldja meg konfliktusait, problémáit. Beszélgetésben jut el a nehézség leküzdéséhez – gyakran legjobb barátnõjének vázolva a helyzetet tisztázódik önmaga elõtt is, mit kell tennie. A férfi ellenben szívesebben hallgat, és önmagában dolgozza fel a kérdést. Miután végiggondolta, és eljutott a megoldáshoz, csak akkor válaszol. Nehéz így a párkapcsolat. A nõ beszélni szeretne, a férfi pedig hallgatni a problémák közepette. Ha ismernénk ezt a teremtésbeli különbséget, és igazodnánk egymás adottságaihoz, sok felbomló házasság megmenthetõ lenne. „Ismeret nélkül az igyekezet sem jó.” (Péld 19,2)

„Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben…” (Ef 4,15) A könyv egy olyan történettel kezdõdik, amely rámutat a hozzáállásunkra.

„Egy igehirdetõt felkértek, hogy tartson elõadást egy, a nõk egészségével foglalkozó szimpóziumon. Amikor a felesége érdeklõdött az elõadás témája iránt, egyszerûen szégyellte bevallani, hogy egy szexrõl szóló elõadásra kérték fel. Gyorsan kigondolt valamit, és azt válaszolta:

– A vitorlázásról fogok beszélni.

Másnap vásárlás közben egy fiatal nõ szólította meg a lelkész feleségét:

– Tegnap nagyszerûen beszélt a férje – mondta –, egyedülálló nézõpontja van a témáról.

A lelkész felesége némileg bosszankodva így válaszolt:

– Érdekes, hogy ezt mondja. A férjem végül is csak kétszer próbálta. Az elsõ alkalommal hányt, a másodiknál pedig lerepült a kalapja.”

Miért csinált tabutémát Isten szeretetbõl fakadó ajándékából az ember? Miért tartjuk szégyenletesnek férfi és nõ, férj és feleség szerelmének testi oldalát? Miért nem merünk beszélni róla?

A mûben a szerzõk fejezetrõl fejezetre haladva foglalkoznak a nõk leggyakrabban feltett kérdéseivel. A Szentírás tanításait teszik elénk vezérfonalként. Rámutatnak a világ hazugságaira. Megérintik a szíveket õszinte bizonyságtételekkel. Szakemberek tanácsaival segítenek megoldást keresni a kérdésekre és a félelmekre. „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3)

A könyv borítója meglepõ. Aki szeretné megvásárolni, egy kávéscsészét ábrázoló, rózsaszín-kék színû könyvet keressen. Aranyszegélyes, régi, szép csésze látható a fedõlapon. Számomra azt jelenti: meghitt környezetben – akár kávé, tea mellett – könnyebb lehet beszélgetnünk a szõnyeg alá söpört témákról. Szánjunk idõt magunkra!

A szerzõk célkitûzései között szerepel, hogy a nõk kezébe olyan kézikönyvet adjanak, amely segít megváltoztatni a szexhez való hozzáállásukat, gazdagítani a párjukkal való kapcsolatot. Lelkigondozók számára is kitûnõ segédanyag. Egyéni és csoportos bibliatanulmányok segítségével dolgozhatjuk fel a mindennapi problémákat. „Langyos”, „meleg” és „forró” kérdések felvetésével és megválaszolásával halad a könyv általánostól a konkrétig. Pozitív üzenete, hogy a Szentírás az életnek ezen a területén sem hagyja iránymutatás nélkül az embert. „Bízzál az Úrban teljes szívbõl, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3,5)

Egy konkrét példa a könyvbõl. Az abortusz miatti bûntudatról így írnak a szerzõk: „Az abortuszból való gyógyulás általában 4 lépést foglal magában: elmélkedés, bocsánatkérés, a megbocsátás elfogadása és a meg nem született gyermek elengedése, Isten gondjaira bízása.” Az út imával kezdõdik: „Atyám, nem akarok emlékezni. Könnyebb meggyõznöm magamat, hogy nem számít, amit tettem, hogy nem volt valami nagy dolog. Istenem, a szívem mélyén tudom, hogy ez hazugság! Amit tettem, az megszomorított téged. Megszomorított másokat is. Megszomorít engem is. A lelkemben levõ fájdalom nem fog elmúlni, amíg teljesen nem hozom eléd az abortuszomat és a meg nem született gyermekemet. Félek, de ha tudom, hogy velem vagy, meg tudom csinálni. Ha ahhoz, hogy elõre lépjek, »vissza kell menni«, akkor hajlandó vagyok erre…”

Egy nõ bizonyságtételében leírja, hogy sikerült kigyógyulnia a bûntudatból, végighaladva a 4 lépcsõn. „Így szól az Úr: »Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak.«” (2Kir 20,5)

A könyv szerzõi testvéri szeretettel kísérnek végig bennünket mélységeken és magasságokon át. Így írták alá az elõszót: „Imádkozunk érted. Linda és Lorraine.”

Imádkozni fogok, hogy minél több nõ testvérem merje megvenni ezt a könyvet, és legyen lehetõsége végigolvasni. Ezután pedig sikerüljön alkalmat találni – akár egy csésze tea mellett – baráti beszélgetésben kölcsönösen megosztani a tapasztalatokat. Mindezt azért, hogy egyre több nõ jusson el a felismerésre: Isten boldogságra, teljes szeretetre teremtett minket!

Börönte Márta