Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Linda Dillow és Lorraine Pintus legújabb könyve, az Intim kérdések – Válaszok a nők legszemélyesebb kérdéseire című hiánypótló mű arról szól, amiről mi nem merünk beszélni: férfi és nő szeretetének teljességéről.

„Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18) Tapasztalatom szerint a párkapcsolatokban az egyik leggyakoribb probléma az, hogy a nő nem ismeri önmagát mint nőt, a férfi saját magát mint férfit. Hiányos az ismeretünk önmagunkról. Egyre több tudományos felfedezés tárja fel világunkat, de önmagunk előtt ismeretlenek vagyunk. Pedig „nincs olyan találkozás Istennel, amely ne lenne ugyanakkor önmagunkkal való találkozás. Ugyanakkor nincs olyan önmegtapasztalás, amely révén ne jutnánk Isten még teljesebb felismerésére”. (Jálics Ferenc)

A nő teremtésbeli adottsága, hogy beszéd formájában oldja meg konfliktusait, problémáit. Beszélgetésben jut el a nehézség leküzdéséhez – gyakran legjobb barátnőjének vázolva a helyzetet tisztázódik önmaga előtt is, mit kell tennie. A férfi ellenben szívesebben hallgat, és önmagában dolgozza fel a kérdést. Miután végiggondolta, és eljutott a megoldáshoz, csak akkor válaszol. Nehéz így a párkapcsolat. A nő beszélni szeretne, a férfi pedig hallgatni a problémák közepette. Ha ismernénk ezt a teremtésbeli különbséget, és igazodnánk egymás adottságaihoz, sok felbomló házasság megmenthető lenne. „Ismeret nélkül az igyekezet sem jó.” (Péld 19,2)

„Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben…” (Ef 4,15) A könyv egy olyan történettel kezdődik, amely rámutat a hozzáállásunkra.

„Egy igehirdetőt felkértek, hogy tartson előadást egy, a nők egészségével foglalkozó szimpóziumon. Amikor a felesége érdeklődött az előadás témája iránt, egyszerűen szégyellte bevallani, hogy egy szexről szóló előadásra kérték fel. Gyorsan kigondolt valamit, és azt válaszolta:

– A vitorlázásról fogok beszélni.

Másnap vásárlás közben egy fiatal nő szólította meg a lelkész feleségét:

– Tegnap nagyszerűen beszélt a férje – mondta –, egyedülálló nézőpontja van a témáról.

A lelkész felesége némileg bosszankodva így válaszolt:

– Érdekes, hogy ezt mondja. A férjem végül is csak kétszer próbálta. Az első alkalommal hányt, a másodiknál pedig lerepült a kalapja.”

Miért csinált tabutémát Isten szeretetből fakadó ajándékából az ember? Miért tartjuk szégyenletesnek férfi és nő, férj és feleség szerelmének testi oldalát? Miért nem merünk beszélni róla?

A műben a szerzők fejezetről fejezetre haladva foglalkoznak a nők leggyakrabban feltett kérdéseivel. A Szentírás tanításait teszik elénk vezérfonalként. Rámutatnak a világ hazugságaira. Megérintik a szíveket őszinte bizonyságtételekkel. Szakemberek tanácsaival segítenek megoldást keresni a kérdésekre és a félelmekre. „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3)

A könyv borítója meglepő. Aki szeretné megvásárolni, egy kávéscsészét ábrázoló, rózsaszín-kék színű könyvet keressen. Aranyszegélyes, régi, szép csésze látható a fedőlapon. Számomra azt jelenti: meghitt környezetben – akár kávé, tea mellett – könnyebb lehet beszélgetnünk a szőnyeg alá söpört témákról. Szánjunk időt magunkra!

A szerzők célkitűzései között szerepel, hogy a nők kezébe olyan kézikönyvet adjanak, amely segít megváltoztatni a szexhez való hozzáállásukat, gazdagítani a párjukkal való kapcsolatot. Lelkigondozók számára is kitűnő segédanyag. Egyéni és csoportos bibliatanulmányok segítségével dolgozhatjuk fel a mindennapi problémákat. „Langyos”, „meleg” és „forró” kérdések felvetésével és megválaszolásával halad a könyv általánostól a konkrétig. Pozitív üzenete, hogy a Szentírás az életnek ezen a területén sem hagyja iránymutatás nélkül az embert. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3,5)

Egy konkrét példa a könyvből. Az abortusz miatti bűntudatról így írnak a szerzők: „Az abortuszból való gyógyulás általában 4 lépést foglal magában: elmélkedés, bocsánatkérés, a megbocsátás elfogadása és a meg nem született gyermek elengedése, Isten gondjaira bízása.” Az út imával kezdődik: „Atyám, nem akarok emlékezni. Könnyebb meggyőznöm magamat, hogy nem számít, amit tettem, hogy nem volt valami nagy dolog. Istenem, a szívem mélyén tudom, hogy ez hazugság! Amit tettem, az megszomorított téged. Megszomorított másokat is. Megszomorít engem is. A lelkemben levő fájdalom nem fog elmúlni, amíg teljesen nem hozom eléd az abortuszomat és a meg nem született gyermekemet. Félek, de ha tudom, hogy velem vagy, meg tudom csinálni. Ha ahhoz, hogy előre lépjek, »vissza kell menni«, akkor hajlandó vagyok erre…”

Egy nő bizonyságtételében leírja, hogy sikerült kigyógyulnia a bűntudatból, végighaladva a 4 lépcsőn. „Így szól az Úr: »Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak.«” (2Kir 20,5)

A könyv szerzői testvéri szeretettel kísérnek végig bennünket mélységeken és magasságokon át. Így írták alá az előszót: „Imádkozunk érted. Linda és Lorraine.”

Imádkozni fogok, hogy minél több nő testvérem merje megvenni ezt a könyvet, és legyen lehetősége végigolvasni. Ezután pedig sikerüljön alkalmat találni – akár egy csésze tea mellett – baráti beszélgetésben kölcsönösen megosztani a tapasztalatokat. Mindezt azért, hogy egyre több nő jusson el a felismerésre: Isten boldogságra, teljes szeretetre teremtett minket!

Börönte Márta

::Nyomtatható változat::