Élő víz

Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Szentháromság ünnepe után a tizenharmadik héten az Útmutató reggeli igéiben felszólításokat és példákat olvashatunk a szeretetből fakadó jócselekedetekre: mert a hit cselekedetek nélkül halott! Vezérigénkben Urunk az irgalmasság hatféle cselekedetéről mondja, hogy azt vele tették meg tudtukon kívül mindazok, akik életüket az „aranyszabály” szerint (lásd Mt 7,12 és Lk 6,31) élik. Az óegyházi evangéliumban Jézus már nemcsak a vele azonos hitű, legkisebb atyjafiával azonosítja magát, de a felebarát fogalmát kiterjeszti a zsidók számára gyűlölt, idegen, félzsidónak tekintett irgalmas samaritánusra is. Hiszen ő mintegy hetedik fajta jócselekedet gyanánt az elsősegélynyújtás és életmentés szolgálatát végezte el. „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” (Lk 10,36) Én úgy hiszem és vallom, hogy a mi irgalmas Urunk az „igazi” samaritánus, és mi csak úgy tölthetjük be a szeretet nagy parancsolatát, ha őt követve életünk útján hasonlóképpen cselekszünk. Luther is így tanít ezen ige kapcsán: „A hit befelé és felfelé Istenre néz, a cselekedet pedig kifelé és lefelé a felebarátra.” A szeretet apostola pedig ezt írja: „Szeretteim, szeressük egymást; (…) mert Isten szeretet.” (1Jn 4,7–8) A törvénytudó már a törvényből is tudhatta és ismerhette a szeretet kettős, nagy parancsolatát (lásd: 5Móz 6,5 és 3Móz 19,18), de nem jól kérdezett Jézustól. A helyes kérdés: ki(k)nek vagyok én a „Krisztusa”? Annak például, akinek nemcsak az elengedés esztendejében, a hetedik, a szombat-év végén engedem el az adósságát – még a „bűnadósságát” is –, hanem ha kell, hetvenszer hétszer is adok neki bocsánatot. „Gazdagon megáld téged az ÚR, (…) de csak akkor, ha megtartasz és teljesítesz minden parancsot.” (5Móz 15,4–5) Ámósz próféta a társadalmi igazságtalanság bűne miatt hirdeti meg Isten ítéletét és felszólítja Izráel házát: „A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR.” (Ám 5,14) Az emberszeretet különböző törvényeiről kétszer is ezt mondja Isten: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj!” (5Móz 24,18.22) S hogyan cselekszik az, aki a bűn rabszolgaságából már megszabadult? „József például, (…) mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé” (ApCsel 4,36–37). Júdás tette ellenpéldája a samaritánusénak: „Jézus ezt mondta neki: »Barátom, hát ezért jöttél?«” (Mt 26,50) Emberi szeretettel ugyan ki tudná (fele)barátjának nevezni elárulóját? A másik Júdás, Jézus Krisztus szolgája viszont élet- és lélekmentésre szólít fel: „Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket. (…) Másokon is könyörüljetek.” (Júd 22–23) „Te mint samaritánus / Szolgáltál, Jézusom, / Hogy példádat kövessem, / Szívből imádkozom.” (EÉ 455,4)

Garai András